Ugye nem leszek köteles eltűrni, ha? (többi lent)
Anyósoméknál élünk, készül a házunk, de nem megy minden egyszerre, úgyhogy még egy darabig itt fogunk élni. 26 hetes kismama vagyok. Nem éppen a legjobb a viszonyunk anyósékkal, nem akarták sem az esküvőt, sem a babát(nem ez miatt nem a legjobb a viszonyunk). Ha meglesz a baba nem akarom, hogy mindenki bejárkáljon a szobába, azt szeretném, hogy az első 6 hét csak a miénk legyen. Hármunké. Sőt nem szeretném, ha bárki is puszilgatná a babát, stb. A párom is ugyan így van ezzel, bár ő nem haragudna, hogyha a nagyszülők meg az ő testvére bejárkálnának, csak az idegenek nem jöhetnek be. Én viszont nem akarom, hogy bárki is bejárkáljon, főleg, hogyha majd alszik a baba stb... Meg attól is félek, hogy esetleg majd nem jöhet a családom később babázni, mert ugye nem a mi házunk...(majd a 6. hét után)
Mit tehetnék, hogy ne legyen átjáróház? Így is sokat bejárkálnak, hogyha nem vagyunk itthon, vagy ha itthon vagyunk is kopognak és be is nyitnak.. Nem akarom, hogy az legyen, hogy a baba napközben nem tud pihenni éjjel meg ordít, mert nyűgös...
Nagyon szemét vagyok ezért??
Nem akarok senkit megsérteni, hiszen én csak "vendég" vagyok itt, de azt sem akarom, hogy majd nekünk kelljen alkalmazkodni az újszülött babánkkal, fáradtan, nyűgösen. Anyukám külföldön dolgozik, így ő csak havi 1 hétvégét lehet majd a picivel. Ilyenkor szeretném, hogyha a picivel lehetne amennyit csak akar, fürdethesse, pelenkázhassa, dajkálhassa. Viszont, azt nem szeretném, hogy anyós azt érezze, hogy minden nap lehet neki is, viszont azt se, hogy anyuval "kivételezek", hiszen ő is nagymama:(
Szerintetek?
Bocsi, ha értelmetlen, de annyi minden van a fejemben ezzel kapcsolatban.
Ezt gondold át mégegyszer. Egyértelműen anyukádat részesíted előnyben anyósoddal szemben, ami egyrészt érthető, hisz az anyád, de azért ennyire ne legyél részrehajló, mert anyósod ugyanannyira nagyszülő, mint anyukád, ugyanolyan jogokat kell neki adni. Főleg, hogy befogadott.
Csak okosan, nem kell túlparázni, egyelőre én úgy látom, túlgondolkozod a dolgot.
Hát, ez csak az első időben van így. Aztán szép lassan rájöttök, hogy a babának és nektek is az a jobb, ha nem különítitek el másoktól, hadd nőjön föl nagycsaládban.
Tudom, most még berzenkedsz ez ellen, nagyobb benned a féltés, és valamiféle megbántottság, de hidd el, ha a kezdet kezdetétől nem engeded őket "összenőni" akkor később mindenkinek nehezebb dolga lesz.
Eljön az idő, amikor majd dolgozni kell menni, a gyerek viszont állandóan beteg, de ne menjünk ilyen messzire.
Néha jó lesz majd egy kicsit szusszanni a picitől, amikor jó lesz, ha jó helyen tudhatod.
Vigyázz, ne szúrd el.
Tényleg ne agyalj és kombinálj előre...
Én külföldön élek,2 kicsi gyerekem van és mennyire nagyon jó lenne,ha valaki itt lett volna a kicsi születésénél és segített volna.Tedd össze a két kezed,hogy nem leszel egyedül.Ha meg valami gondod van,bejárkálnak,stb.Leülsz a családdal és szépen megbeszélitek.Ember módjára,nem szájhúzogatva,meg hátulról mellbe.Talán ez a leg egyszerűbb,hidd el.
Hát mert nagyszülők:)
Egyébként tényleg örülnék, hogyha segítenének, meg örülnének a picinek, meg foglalkoznának vele, csak valahol szeretnék egy határt, amit én húzhatok meg.. Természetesen nem elzárni akarom tőlük, csak ha épp a párom akar a babával lenni, akkor ne legyen az, hogy nem lehet vele, mert más akarja babusgatni. Meg azt sem szeretném, hogy mindenki bejelentés nélkül állítson be(volt már ilyenre példa, pedig még csak pocakban van a baba)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!