Ugye nem leszek köteles eltűrni, ha? (többi lent)

Anyósoméknál élünk, készül a házunk, de nem megy minden egyszerre, úgyhogy még egy darabig itt fogunk élni. 26 hetes kismama vagyok. Nem éppen a legjobb a viszonyunk anyósékkal, nem akarták sem az esküvőt, sem a babát(nem ez miatt nem a legjobb a viszonyunk). Ha meglesz a baba nem akarom, hogy mindenki bejárkáljon a szobába, azt szeretném, hogy az első 6 hét csak a miénk legyen. Hármunké. Sőt nem szeretném, ha bárki is puszilgatná a babát, stb. A párom is ugyan így van ezzel, bár ő nem haragudna, hogyha a nagyszülők meg az ő testvére bejárkálnának, csak az idegenek nem jöhetnek be. Én viszont nem akarom, hogy bárki is bejárkáljon, főleg, hogyha majd alszik a baba stb... Meg attól is félek, hogy esetleg majd nem jöhet a családom később babázni, mert ugye nem a mi házunk...(majd a 6. hét után)

Mit tehetnék, hogy ne legyen átjáróház? Így is sokat bejárkálnak, hogyha nem vagyunk itthon, vagy ha itthon vagyunk is kopognak és be is nyitnak.. Nem akarom, hogy az legyen, hogy a baba napközben nem tud pihenni éjjel meg ordít, mert nyűgös...

Nagyon szemét vagyok ezért??

Nem akarok senkit megsérteni, hiszen én csak "vendég" vagyok itt, de azt sem akarom, hogy majd nekünk kelljen alkalmazkodni az újszülött babánkkal, fáradtan, nyűgösen. Anyukám külföldön dolgozik, így ő csak havi 1 hétvégét lehet majd a picivel. Ilyenkor szeretném, hogyha a picivel lehetne amennyit csak akar, fürdethesse, pelenkázhassa, dajkálhassa. Viszont, azt nem szeretném, hogy anyós azt érezze, hogy minden nap lehet neki is, viszont azt se, hogy anyuval "kivételezek", hiszen ő is nagymama:(

Szerintetek?

Bocsi, ha értelmetlen, de annyi minden van a fejemben ezzel kapcsolatban.