Soha nem fog megváltozni, ugye?

"Azért a gyerek dolog még odébb van"

Persze,azt még meg is kell érni.Addig begyűjthetsz pár látleletet,ki tudja mire lesz még később jó.A gyerekkel akartalak észre téríteni,hogy ha saját magadra nem gondolsz,akkor legalább rá kellene!Ha téged már most nem tisztel,amikor még az udvarlás időszaka van és még sem felesége nem vagy,sem a gyereke anyja,akkor később mit vársz? Ne várj a csodára,mert nem lesz!Szar életetek lesz,neked is és a gyerekednek is,ha kitartasz mellette!

en is csatlakozom az elottem levoekhez. addig lepj mig nem keso. hidd el fajni fog eleinte es nagyon magad alatt leszel. DE kesobb ra fogsz jonni h milyen jol dontottel most. aki egyszer megut az meg fog utni tobbszor is. aki az indulatait nem tudja fekezni, az kesobb sem fogja.

nekem is volt egy ilyen parom 3 evig, sosem utott meg, de osszetorte a mobilomat, a sajatjat is, beverte a falat, es hasonlokat. allandoan erzelmileg zsarolt. normalis pillanataban a tenyeren hordott de mikor nem normalis pillanatai voltak akkor elborult az agya. ahogy az elottem egyik hozzaszolo irta labilis volt lelkileg. az anyja is a egy zizi volt, es nem igazan szerette a gyerekeit, allandoan hisztizett es zsarolta oket. ebben a kornyezetben nott fel. nem kapott szeretetet igy o sem tudta hogyan kell adni. ha volt is elkepzelese, a masik pillanataban meg arrogans es durva volt. sokszor lek@vazott. pedig sosem adtam ra okot. nagyon szerettem, de tudtam ha normalis eletet akarok elni el kell h eresszem. es igy most mar lassan 6 ev tavlataban latom es tudom h nagyon jol dontottem. Van egy csodalatos ferjem es egy csodalatos kislanyom. ha nem is az az elsopro szerelem volt a reszemrol, es ha vannak is hibai, sosem sullyedne odaig h megutne, de meg odaig sem h felemelne a kezet ram. nalunk is vannak vitak a max h csak felemeli a hangjat, de nem ordibal, es inkabb felrevonul. a kislanyomnak remek apukaja, sosem jutna eszebe bantani, imadja, jatszik vele, rohan munkabol haza h vele legyen, minden nap ott van a furdetesnel, pedig sokszor volt h dolgoznia kellett otthonrol, de a furdetesnel reszt vett.

szerintem en azt mondom addig menekulj mig nem keso.

Többé-kevésbé én is hasonló helyzetben vagyok, csak azzal a különbséggel, hogy engem még nem ütött meg, de nem is hordoz a tenyerén gyakorlatilag sosem.

Ő nem velem tervezi a közös jövőnket, mert úgy gondolja, nem állunk olyan jól egymással, hogy erről beszéljünk. De azt is tudja, hogy ez az ő hibája. Normálisabb pillanataiban.

Mikor elborul az agya, akkor én vagyok minden rossznak az okozója, merthogy provokálom, és direkt idegesítem. Természetesen ez nem igaz. Ilyenkor olyan állapotba szoktam kerülni, mint egy kisgyerek, összehúzom magam, sírok és ez csak mégjobban idegesíti. Nem tudom lenyugtatni.

Sokat jár el a barátaival inni, és ha hazajön akkor nekiáll velem kötözködni, amit valószínűleg az apjától tanult.

Nem szokott bocsánatot kérni utána, de általában elvárja hogy odabújjak hozzá, és nem érti, hogy nekem miért nem megy.

Ha azzal fenyegetőzöm, hogy elhagyom, persze mindent megígér, aztán mikor találkozunk, kezdődik elölről az egész, mintha kimosták volna az agyát.

Nagyon szeretem, és valószínűleg sosem fogom feladni a vele való kapcsolatomat. Azt fontolgatom, hogy valahogy ráveszem, hogy keressünk neki egy pszichológust, az minden bizonnyal segíteni tudna a dührohamain. Nektek is ezt tudom ajánlani.