Akiknek gyerekük van azok miért engedhetnek meg többet maguknak?

Ezt úgyse fogod addig megérteni, míg nem tapasztalod meg, hogy mit érez egy kisgyerekes anyuka. Nekem is van egy 5,5 hónapos kisfiam, és néha tényleg túlzottan ingerlékeny vagyok. Persze utána megbánok minden rossz szót, amit esetleg a párom fejéhez vágtam, de nem egyszerű elviselni azt az édes terhet, hogy a TE felelősséged a kis emberke, te tehetsz róla ha boldogtalan, te tehetsz róla ha boldog, minden ami a kisbabával történik az anyja felelőssége. És ha egy - bocsánat a kifejezésért de egy - sózott fenekű nőnek hirtelen nagyot fordul az élete, nem lehet előre megmondani, hogy hogyan fogja azt fogadni. Aki pörgött ezerrel, mindig mindent el tudott egyedül intézni, mindig mindenre szakított időt, és mindent megoldott, hirtelen nagyon nagy nyomás nehezedik rá. Mert nem tud egyedül elintézni valamit, nem akkor megy és oda ahova akar, netán sok baj van a kisbabával, és nem lehet önmaga. Igenis nagyon nagy feladat a gyereknevelés, amit nem tudunk mindannyian a nap minden percében mosolyogva csinálni. Elég egy sírós éjszaka, egy kis betegség, és az anyuka úgy érzi, nem tud mindent megadni a babájának. Ez nagy feszültséget gerjeszt, és néha sajnos olyanokon csattan, akik nem érdemlik meg. Persze ez nem helyes dolog, de igenis vannak pillanatok, mikor az ember nem tud önmaga lenni, és úgy reagál történésekre, amit aztán maga is megbán.

Mindkét félnek toleránsabbnak kellene lennie. Szerintem.