Aki nem akar gyereket, annak milyen az érzelmi kapcsolata a szüleivel?

Apámat rühellem, egy agresszív alkoholista szerencsejátékfüggö állat. Anyu állandóan választás elé állít, ha barátom van, senki nem tetszik neki.

Szóval nekem köszi nem kell gyerek. Azt láttam kiskoromban, hogy csak a baj van vele, meg a vita miatta, meg ö az ürügy a veszekedésre, a békebíró, meg rajta keresztül üzengetnek egymásnak a szülök. Jó ettöl nem biztos, hogy az én családom is ilyen lenne, lehet, hogy boldog család lennénk. Mégis rossz érzés fog el, ha arra gondolok, hogy nekem gyerek, meg férj. Inkább maradok magamnak, meg lesz egy kutyám, azt` ennyi.

25/L

Anyám egyedül nevelt minket, és a viszonyunk olyannyira rémes volt, hogy szakközép után a nagynénémhez költöztem. Apám meghalt, amikor még kicsi voltam.

Az anyámnak nem volt apám után senkije, és bennem is az maradt meg, hogy gyengeség egy férfival összeköltözni, csak azok a nők teszik, akik nem képesek megállni a lábukon. Ami engem illet, jól megvagyok, de nem bírom ki huzamosabb ideig senki mellett sem. Úgy érzem, korlátozni akarnak. A gyerek-kérdésről is ugyanígy gondolkodom, önző vagyok ahhoz, hogy bármiről lemondjak a kedvéért. Ha gyerekem lenne, természetesen nem vetetném el, de nem akarom, hogy legyen, és mindent meg is teszek ezért.

Az öcsémnek ellenben családja van: a felesége tényleg mindenről lemond a kedvükért, és az öcsémből mintaférj lett. Ő méltányolja azokat a nőket, akik feladják magukat a családjukért, és mindent, de mindent megtesz a feleségéért és a kislányokért.

Szerintem mindent csak 100%-osan szabad csinálni: vagy anya vagy, vagy dolgozol, mert azok a dolgok, amiben mindkettőt megpróbálod, olyan gyagya kölyköket termelnek ki, mint amilyeneket itt a környéken vagyok szerencsés ismerni.

Edesanyammal, aki egyedul nevelt fel engem, egyszeruen imadjuk egymast. O szamomra anya es baratno is egyben, nagyon bensoseges a kapcsolatunk. Mindent megtett ertem, amit egy anya tehet a gyermekeert. Valoszinu, ha egesz eletemet ra aldozom, akkor is csekely adagot tudok ebbol a torodesbol viszonozni neki.

De gyereket nem akarok. Nincs turelmem es tul onzo, tul karrierista vagyok.

Anyámmal nagyon jó, apámmal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot. 24 vagyok most.

Tönkretette az alkoholizmusával anyámat és a család többi tagját, durván szekálta és megalázta.

Nem szeretem azt sem ha valaki hosszasan puszilgat, fogdos vagy ölelget (1,5 évesen törött karral ápoltak a kórházban, gondolom említeni sem kell ki miatt...)

Éppen ezekért baromi sértőnek találom és kinyílik a bicska a zsebemben ha valaki látatlanul beszólogat nekem gyerekvállalás ügyben - olyan mintha ezt a témát hozná fel valaki újra és újra.

11-es válaszolóhoz hasonlóan kezelem ezt a dolgot.

Gondolkoztam már rajta hogy állatokkal foglalkozzam, vagy járjam a világot a magam módja szerint esetleg bátyámmal és úgy ismerkedjek másokkal mert ez sem unalmas dolog. Ismerkedni, új dolgokat megismerni mindig izgalmas!

Esetleg sportolok vagy művészkedek, természetesen munka mellett.

Ki tudja.