Kiakaszt a sógornőm, hogy kezeljem?

Most ugye ez nem probléma, csak a jövőn gondolkodsz.

Nos, úgy kéne, hogy a nagyszülőknél mindig legyél a gyerek sarkában, és ha pl. édességet adna neki sógornőd evés előtt, akkor közbelépsz.

Ebből következik, hogy nem hagyod ott a nagyszülőknél a gyereket, csak olyannal, aki ugyanezt megteszi. Férjed hajlandó lenne erre? Nagyszülők? Pl. nálunk, ha bármelyikünk szüleinél ebédelnénk, akkor előtte a nagyszülő sem adna, sőt, inkább rászólna másra, ha adni akarna. Szóval jelen esetben, ha látja, a nagyszülő is rászólhatna a mihaszna lányára, hogy ne csináljon ilyet.

Amúgy én megmondanám neki, hogy ne tegyen ilyet. Első néhány alkalommal udvariasan. Utána egyre erősebben. Ha abból se ért, akkor ordítva. Legalább nem fog többet felhívni, mert megsértődik rám. :-))))

Hidd el nem véletlen, hogy a férjed sem nagyon kommunikál vele (amúgy én is férfi vagyok, kb. ugyanezt tenném). Nem kéne neked sem bájologni vele, ha ilyen ember.

Ja, és nem kell semmi különöset elmondani magatokról, és sógornődnek nincs mit kiforgatnia és másnak elmondania.

Bár engem nem különösebben érdekelne, pláne, ha nem is ott lakom, hogy ki, mit pletykál rólunk.

szerinted a kényelem miatt van ott, de talán sima depresszióból...

a többi gzáz, amit csinál

Elhiszem, hogy idegesítenek ilyen dolgok, de felesleges ezeken felhúznod magad!

Mi gyerekként nyaranta lent voltunk vidéki rokonoknál (nem nagyszülők) és mondanom sem kell, homlokegyenest mások voltak a szabályok, az étkezési szokások, mint otthon Pesten.

Lent voltunk, jól éreztük magunkat, imádtuk, utána hazamentünk és az év többi napján éltük pesti életet a szülők szabályaival.

Most ezzel csak azt akarom neked mondani, hogy a sógornőd egy idióta, de a gyereked nem fog belehalni egy csokiba, vagy ha kihagy egy ebédet, esetleg kevesebbet eszik.

Mondjuk ez minden nap biztos, hogy káros lenne, de nyilván nem minden nap vagytok ott.

És a bolti hiszti:

Egyetlen egyszer fordult elő nálunk, amikor ezt a gyerekem egy másik gyerektől látta. Én nem voltam neki ebben partner, nem nyugtatgattam, nem magyarázkodtam, nem rángattam, hanem szó nélkül otthagytam.

Leraktam a tele kosarat a pénztár előtt és kimentem a boltból. A gyerek minden hisztit abbahagyott és úgy talpalt utánam, hogy csak úgy füstölt.

A gyereketeket ti nevelitek, nem a sógornő!

Nem kell kiborulnod egy primitív tyúkon, a gyerekre úgyis ti vagytok hatással és annak van súlya, hogy ti mit tesztek.

A falusi pletykálkodással meg hadd ne foglalkozzunk itt, nem tudom mi lehet az az eget rengető az életetekben, ami téma lehet, de ha valami kényes dolog, akkor nem kell elmesélni. A többi meg nem érdekes, hogy mit főzöl, vagy milyen szoknya van rajtad. Kit érdekel?

A sógornőd az Életének nemléte miatt viselkedik így.

1. Én leülnék 10-szemközt, és elmondanám a párommal, hogy mi és miért nem tetszik, udvariasan. És megkérném após, anyós, sógornőt ennek tiszteletben tartására. A férj is legyen jelen! Bólógasson! Sőt, a felét ő mondja el.

2. Ezután várnám a hatást. Ha kilengés van, még egyszer utoljára finoman jelezném nem négyszemközt, hogy legyen szíves!

3. Ha nem hat, akkor égetném (roast angolul) Az ilyen "nincs élete" embereket eléggé be lehet égetni a "nincs életükkel". Főleg nem négyszemközt. A párom és a szülei előtt megmondanám, hogy a saját életével foglalkozzon, pasizzon! Ekkor lesz nagy sértődés, de amikor a sógornő sírva-bömbölve lelép, akkor a szüleinek megmondanám, hogy elmulasztottak neki segíteni. Ekkora kezükbe nyomnám egy terapeuta telefonszámát, és elköszönnék.