Kismama lettem nem tervezet, de én megtartottam a férjem abszolut nem segít es bunkó mit tegyek? ( többi lent )

2-3-4 válaszok nagyon megdöbbentettek (férfi vagyok).

31 éves nőről van szó, házasságban él, elmondása szerint mindenük megvan a gyerekhez. Mi a tökömre várt volna? Hogy 38-40 évesen a Kaáliba járhasson????

Oké, nem tervezték a gyereket, de egyik módszer sem ad 100% biztonságot. És igen, lehet, hogy hibáztak: lecsúszott a gumi, kimaradt egy tabletta, vagy hasmenése volt a nőnek, mit tudom én.

De ha így alakult, normális férj tudomásul veszi, hogy a gyerekvállalás nem olyan, hogy most nem akarok, tehát nem lesz, most akarok, tehát lesz. Ha élnek nemi életet, végső soron mindig megvan az esély a teherbe esésre. És sokan meg akkor se esnek teherbe évekig, amikor mindent elkövetnek, hogy összejöjjön a dolog.

Amúgy aki ennyire nem képes igazodni a megváltozott helyzethez, az amúgy is alkalmatlan szülőnek. Ha a gyerek megszületik, millió alkalommal lesz olyan, hogy hirtelen át kell szervezni a napot, a hetet, mert pl. megbetegszik.

És mellékesen egy abortusz általában komoly trauma egy nőnek. Ha egy férj szereti a feleségét, akkor ez is szempont neki.

Megdöbbentő, hogy milyen lélektelen, embertelen módon közelítenek némely válaszolók ehhez az élethelyzethez.

Írtad, hogy semmivel nem védekeztetek és a párod hol akarta, hol nem a gyereket. Így hogy mertétek bevállalni? Ez nem egy színházjegy, amire vagy elmegyek, vagy nem! Hol a felelős döntés?

Most meg csodálkozol, ha semmi nem működik. Persze, mert mindketten átverve érzitek magatokat. A párod azért, mert még nem kész rá, de itt a gyerek. Te pedig azért, mert nem rajong a helyzetért.

Költözz el és majd lenyugszanak a kedélyek, majd az élet megmutatja, merre tovább. Így csak egymást fogjátok gyilkolni és a kicsinek is pokol.

Azért itt egy-két ember válasza megdöbbentő, Ja valaki nem tartja meg a gyereket egy utolsó senkiházi aki ne merje magát nőnek nevezni ha viszont megtartja akkor ráerőlteti a párjára meg nélküle döntött. Hol itt a jó döntés? Persze értem én védekezzen mindenki aki nem akar gyereket, amivel egyet is értek de a kérdező vállalta a Babát ha már így alakult és a kérdése alapján ezt annak tudatában tette hogy tudta hogy valószínűleg egyedül kell felnevelnie, de ettől függetlenül nem bűn hogy menteni akarja utolsó percig a házasságát.

Szerintem ha ez esélytelen inkább költözz el jobb lesz neked egyedül a szüleiddel. Majd idővel találsz hozzad illő társat.

SOHA nem szülnék olyantól, aki nem akarja. Tök mindegy, hogy milyen státuszban van mellettem, férj vagy barát.

Viszont, ha én gyereket szeretnék a kapcsolatból akkor eleve olyat keresek magam mellé társnak, akivel erről egyformán gondolkozunk!

Olyan nincs, hogy ráerőltetem valakire a gyereket, "majd megszereti" alapon, mert ezzel csak a gyerekkel cseszik ki valaki.

a férj utólag rájött hogy nem akarja,de korrekt volt mert az elején megmondta. Én ekkor váltam volna és elvetetem a gyereket is, mert dacból nem csinálok gyereket akinek nincs apja, normális családi háttere. Ha valaki kijelenti hogy nem akarja, akkor nem teszed meg és keresel valakit, aki tényleg akar gyereket.

Férjed és te is egy nagy idióta vagy, csak a gyereket sajnálom.