Család mindenek felett? Ez csak szerintem kihasználás?

(Fél)tesóm és köztem 2 év van, együtt nőttünk fel és nagyon közeli volt a kapcsolatunk. Nem csak testvérek, de legjobb barátnők is voltunk. Akkor kezdett először eltávolodni, amikor barátja lett, még mikor elsőéves volt az egyetemen. Míg régen egész nap chateltünk, Facetimeoztunk, meg nála voltam Pesten péntek délutántól hétfő reggelig sokszor, ahogy barátja lett, "eltűnt". Napokkal később válaszolt az üzenetekre csak, sosem jött haza, én sem voltam hívva. Így szerintem beszélgetni sem lehet, hogy pl. kedden történik valami, kéne a segítsége/tanácsa, de csak pénteken este ír vissza... Pedig ismerem, a telefon 0-24 a kezéhez van gyógyulva, meg ha az Instagramja azzal van tele, hogy éppen hol kávézik, vagy milyen sorozatot néz, akkor nem hiszem, hogy annyira nehéz lenne válaszolni nekem. Mikor ezeket említettem neki, még ő háborodott fel, hogy az iskola miatt nagyon sok a dolga (fura, korábban ez nem volt gond). De ha jött is haza, akkor is hozta a barátját és két napig a szobából sem jöttek ki, maximum ebédelni. Jó, ez ment másfél évig, közben én is felköltöztem Budapestre (egyetem), de akkor már alig beszéltünk. Egyszer írt a semmiből, hogy tudnánk-e beszélni, ráérnék-e. Felhívott sírva, hogy szakítottak a barátjával, mert a srác már csalta fél éve mással és most derült ki, még azon a héten ki kell költöznie a lakásból (együtt éltek), de nincs hová mennie és hogy jöhetne-e hozzám. Nem volt szívem azt mondani, hogy nem. Odaköltözött, először csak úgy, hogy 1 hónapon belül keres albérletet magának. Jól elvoltunk, végre olyan volt a kapcsolatunk, mint régen. Bocsánatot kért, hogy ennyire elhanyagolt mindenkit és mindent a srác miatt, de hogy teljesen a bűvkörébe került, nem is érti, mi volt vele. Fél évig tök jó volt minden, együtt utaztunk, bulizgattunk, családilag is jobb volt a hangulat. Utána megismerkedett egy másik sráccal, még 2 hónapja sem voltak együtt és közölte, hogy hozzáköltözik és mennyire nagyon szerelmes. Megint kezdődött, hogy elérhetetlen volt, beszélni sem beszéltünk, haza sem járt. Akkor már nem erőltettem meg magam, igazából csak nevettem rajta, meg a viselkedésén. Pár hónap múlva ismét előkerült, hogy szakítottak, üres-e még a régi szobája nálam, mert szeretne visszajönni... Segítettünk neki költözni, mikor teljesen áthozott minden cuccot, aznap este csináltunk neki a barátnőimmel egy főzős estét, hogy jobban érezze magát, mire hívta a volt barátja, hogy szeretne vele beszélni, menjen le a ház elé. 20 perc után feljött, hogy ő most a srácnál alszik inkább, mert sokmindent kell még megbeszélniük és hogy ne haragudjak rá, majd bepótoljuk ezt az estét ígéri és holnap már jó lesz (aha). Nem is értettük, hogy miért kell ahhoz ottaludni az exénél azért, mert "sok mindent kell megbeszélni". Másnap reggel írt, hogy kibékültek. Újra jött a szokásos műsor, hogy senki nem létezik neki a barátján kívül. Most megint szakítottak (5 hónapra rá), és most mondtam, hogy bocsi, de hozzám nem jöhet.

Azóta én vagyok a szemét, az apja is anyával veszekszik (anyukánk közös), hogy milyen gyereket nevelt ő, aki így bajban hagyja a rokonát. De nekem már annyira elegem van ebből a viselkedésből, ez ilyen 15-16 éves szint. Persze fontos a szerelem, párkapcsolat, de az ember szakít időt ettől függetlenül a családjára, barátaira is (legalábbis nekem, a barátnőimnek, de még az anyám barátnőinek is sikerül ez).