Kellemetlen szituáció? Vagy én túlzom el?

Az eredeti szakmám kozmetikus, viszont teljesen mást csinálok. Ám édesanyám nagyon szereti ezt kikotyogni. Pár hónapja volt egy-két dolog, amiben segítségre szorultunk, kb. 3 perces dolgok, konkrétan be kellett bikázni a kocsimat, illetve egy netes dologban, nem nagy valami, anyukám párja és a lánya segített, akivel jóban vagyunk, de nem legjobb barátnők. Külön élünk egyébként én is, a lány is, csak néha megiszunk egy kávét. Persze szóba került, hogy kozmetikus vagyok, mondta, hogy nem talál jót régóta, én meg gondoltam a segítségükért cserébe egyszer szépen megcsinálom a szemöldökét, szempilláját.

Igen ám, de jött a következő hónap, megint kérte, és meg csak meg sem kérdezte tartozik-e valamivel, és ez kb. fél éve így megy. Nem azon a 20-30 perces melón van a hangsúly, de őszintén szólva ismerősnél, rokonnál is azt utáltam, hogy ha megcsináltam valamilyét, akkor persze igyunk egy kávét, beszélgessünk, ottragadok 2-3 órát, holott a rendes nehéz melóm után rohadtul nincs kedvem ehhez. És természetesen soha meg nem kérdezi, hogy tartozik-e valamivel. Ezt őszintén nem is értem. Tudom én vagyok a hülye, hogy az elején nem mondtam, hogy egyszer és kész, és anyámra is haragszom, hogy minek dumálja el, és most nem tudom, hogyan reagáljak, mikor legközelebb kéri. Mondjak egy árat, hogy innentől ennyi a munkám, vagy egyáltalán ne csináljam, de akkor meg mire hivatkozhatok, hiszen eddig csináltam. Szerintetek hogy csináljam, hogy ne legyen sértődés?