Családon belül ti ezért szólnátok? Férjem nehezményezi, hogy mindent mi veszünk a gyerekeknek

Nem értem, miért ne lenne jó a másfél szobás lakás egy háromfős családnak.

Nem értem, miért ne felelne meg egy kisebb autó nekik.

Ti nem tudtok leállni. Valószínűleg a lányotok soha nem fog leválni rólatok. Nem biztos, hogy a rosszindulat árad a fiú szüleiből. A lányotok még mindig gyerekstátuszban van, ti vesztek meg neki mindent és ti is fogjátok eltartani, neki semmi felelőssége. Ha az én fiam készülne ilyen házasságba belemenni, én is próbálnék finoman közbeavatkozni.

Ja, havi 2 alkalom unokázásra pont tökéletes. Értem, hogy "szegénykém" problémázik, mert nem nyalják fényesre a kis hátsó felét, mint ti. Ti tudjátok. De én a helyetekben visszább vennék, és elvárnám a lányomtól, hogy most akkor már induljon el az életben, vállaljon felelősséget, és ne csak nyafogjon, hogy nem akar konfrontálódni.

Ti nem segítitek a lányotokat, hanem fényesre nyaljátok a popóját.

Vettetek neki egy másfél szobás lakást. Oké, vettetek neki egy autót, oké, de hogy ő babázni akar 23 évesen, 0 munkatapasztalattal, 0 fizetésre, nem elég, hogy el tartjátok őket (merthogy azt írtad a fiú fizetése semmire nem elég), még vesztek nekik egy nagyobb autót, meg adtok építettek nekik egy nagyobb házat az már puszta elkényeztetés.

Gondolom nem 40ezres babakocsit fogtok venni, hanem 200ezreset, meg a sima bili helyett, majd zenélő kacsalábon forgó bilit kap majd.

Nyílván ne irassatok semmit a srácra, de ne is kérjétek már számon az ő szülein, hogy ők nem szeretnének részt venni abban, hogy teljesen önállótlan, életképtelen felnőtteket sikerüljön csinálni a gyerekekből.

A beszólásaikat, meg engedjétek el a fületek mellett, egyszerűen nem nézik jó szemmel a házasságot (szerintem teljesen jogosan)

Amúgy a lányod tényleg lehetne önállóbb. Jó, igaz, még félig gyerek ő maga is, de már ideje lenne felnőnie.

Megvan mindene, sokkal több, mint amiről sok idősebb anya csak álmodhat, és még így is segítség kell neki? Mi az, amit nem tud megoldani egyedül? Erre nem kell válaszolni, csak hangosan gondolkodom. Komolyan, elképesztő, hogy odahív téged, aki messze laksz. De a párja szüleit is, mire fel? Én szégyellném is magam, ha nem tudnám megoldani a dolgaimat úgy, hogy nem kell eljárnom dolgozni, sem otthonról nem kell dolgozni, feltételezem tanulni se, minden, de minden megvan anyagilag, és mégis még mindig csak a segítség kell. Van aki ikrekkel van otthon, vagy csak simán két gyerekkel, rosszabb anyagi körülmények között, rokonok nincsenek a közelben, mégis mindent elintéz segítség nélkül.

"Amúgy a lányod tényleg lehetne önállóbb. Jó, igaz, még félig gyerek ő maga is, de már ideje lenne felnőnie."

Nem, félig sem gyerek. Egy nő aki maga is anya, ne legyen már félig se gyerek basszus kulcs. Ha meg félig gyerek, akkor vegyék el tőle a gyereket, mert egy gyerek nem képes felnevelni egy gyereket.

Ne fikázzátok a kérdezőt!

Mire költse a pénzét?

Amerikában divat állatmenhelyre hagyni, nálunk nem.

Sok nullával az ő lehetőségei alatt élek, szóval volt, hogy egy hónapig nyúltam a pofám egy ócska borotvával, mert az egyik lányomat nagy kakiból kellett kihúzni.

Tök fordított helyzet, tudom, de az ugyanúgy nem volt kérdés, hogy megtegyem-e?

57, nem fogom azt szidni, akit csak más elbeszélése alapján ismerek, mert lehet hazugság.

Ellenben a kérdező magáról sokat elárul azzal, hogy minden T/1. Pedig csak pénzt ad, nem neki kellene a lánya és a veje helyett dönteni. Mi is adtunk, vettek lakást. Nem én vettem, nem mi vettük. Ők.

Hahaha.

Tény és való, hogy a lakástulajdonban való részesedés, és a kocsi használatra való jog túlzás volt tőlük. De szerintem már csak a végső elkeseredettség beszél belőlük.

Miért is kéne havi 2 alkalomnál többször unokázniuk? A legtöbb meny pont arra panaszkodik, hogy az anyósa állandóan ott van, levakarhatatlan, stb. Gondolom nem akarnak ők is ilyenek lenni. Egy 23 éves felnőtt nő, akinek se munkája, se tanulnia nem kell, bírjon már el egy db gyerekkel basszus kulcs.

A kérdezőt pedig azért szídjuk, mert nem elég, hogy ők elkényeztetik a fiatalokat (mint írtam, a másfél szobás lakás, a kocsi, teljesen oké, és segítség, de az, hogy születik egy gyerekük és mindent nagyobbra cserélnek, mintha már legalább 3 gyerekük lenne, az puszta elkényeztetés.), de nehezményezik, hogy a fiú szülei nem hajlandóak részt venni abban, hogy fényesre nyalják a popójukat, és életképtelenné váljanak a fiatalok.

Az elmondottak alapján már ígyis életképtelen a lányuk, ha a gyerekvállalásról konkrétan a nagyszülők döntöttek (-Anyuci terhes vagyok, és nagyon szeretnék babázni, ugye fizetitek nekem?), és úgy, hogy az ég világon semmi dolga nincs csak babázni, képes 1 órás kocsiútnyi távolságról odarángatni az anyját, mert neki halaszthatatlan dolga van, meg segítség kell. Mégis mi?...

Mondom ezt úgy, hogy a lányomat énis 23 évesen szültem, mi is kaptunk házat, meg kocsit, de senkitől nem kértünk engedélyt a gyerekvállalásra, teljesen jól megvoltunk a másfél szobás lakásban, a 3 ajtós kicsi használt autóval, a férjem el tudott tartani minket, mert nem volt igényünk luxira (jó volt a 40ezres babakocsi is, és ha a másfél szobás lakásból egy 3 szobás kertes házba költöztünk volna, és egy sokkal drágább és nagyobb kocsit kellett volna fenn tartanunk, akkor minket se tudott volna eltartani a férjem, naná), a szüleink akkor jöttek unokázni mikor akartak (anyámék is és anyósomék is kB havi 2x, bőven elég volt), és nem rángattam őket oda csak úgy mert nekem segítség kellett. Minek kellett volna? Hiszen semmi dolgom nem volt csak egy gyereket, meg a háztartást ellátni.

Nem is lett belőlem életképtelen. 28 éves vagyok, most várom a második gyerekünket, dolgoztam 2 évig, fogok kapni gyedet, a férjemnek is jobb munkája lett, most fogunk nagyobb házba költözni, de ennek a felét mi fizetjük, és a felét fizetik csak a szüleim, és a kocsit is csak most fogjuk lecserélni, de nem azért, mert kicsi, hanem mert már kiszolgálta magát, és lassan többet költünk rá, mintha vennénk egy újat.

Az én férjem biztos, hogy kiherélve érezné magát, és nem csinált volna nekem gyereket, ha ilyen életképtelen nő lennék, akit nem tud eltartani a luxus igényei miatt, és ezt még a szüleim ilyen szinten érzékeltetné is vele.

Most még lehet, hogy nagyon boldogok, mert még fiatalok, és örülnek a luxusnak, meg a gyereknek, de majd mi lesz akkor, ha a fiú rájön, hogy eddig tartott a szülők segítése, többre már nem telik, az asszonyka semmire nem képes, csak fialni, és ott lesznek 3 vagy több gyerekkel, és nemhogy soha nem lesz többjük az életben, de lehet, hogy a 3 gyereket se képesek felnevelni tisztességesen.

Nem csak az a dolga egy szülőnek, hogy pénzelje a gyereket, hanem az is, hogy életképes felnőttet faragjon belőle, aki akkor is tud majd boldogulni az életben, ha ők már nem lesznek és hasznos tagja lesznek a társadalomnak. Már most látszik,hogy itt elbuktak.

Végső elkeseredés? Fenéket, kapva kapnak az alkalmon, hogy lehúzzanak valakit és vagyonhoz juttassák a gyereküket. A szememben sizimplán (nem túl ügyes): tolvajok.

Unokázni nem kötelező, de ne tartsák már a markukat ennyire pofátlanul.