Családon belül ti ezért szólnátok? Férjem nehezményezi, hogy mindent mi veszünk a gyerekeknek

30,

Persze, hogy oké volt a fiúnak a terv, mert ő most szerelmes, nem biztos, hogy tud racionálisan gondolkozni, nem biztos, hogy gondol arra, hogy mi lesz egy esetleges válás esetén.

Míg a szülei valószínűleg erre gondolnak, és ettől féltik őt.

Most még mind a kettőjüknek jó, hisz lesz lakásuk, kocsijuk, amiért semmit nem kellett tenniük. Életnek boldogan míg hal a vízben.

Ez a szitu akkor lesz gáz, mikor elválnak és a srác rájön, hogy költözhet vissza 35 évesen az anyjához, mert se megtakarítása, se lakása, mert 10 éven keresztül a családját tartotta el, és neki bizony ezért nem járt semmi.

Hát az biztos, hogy ebből még a jövőben nagy viták lesznek a lányod és a férje között. Szinte borítékolom a válást.

Nem tudom miért arra kellett gyereket vállalni, hogy ti el tudjátok tartani őket. Jó lesz az unokátoknak apa nélkül felnőni?

nem keres a fiú annyit, hogy megfelelő szinten el tudja tartani mind a hármójukat.

Akkor miért kellett a gyerek???

Szállj ki az életükből. Saját döntésed, hogy pénzeled a lányod, de az autót ők veszik, ők építkeznek, nem te.

Hasonlóan volt lehetőségem startolni az életben, mint a lányotoknak. Mikor a barátommal közös jövőt tervezgettünk, apám, aki azért elég tehetősnek számít, felajánlott nekünk egy másfél szobás lakást (befektetésként vette régebben, és azért, hogy a jövőben engem támogasson). A felújításban is segített, sok anyagot is megvett, nem hagyta hogy kifizessük neki. Azért ügyeltünk rá, hogy a felújítás minél kedvezőbben jöjjön ki, nem akartuk "lehúzni" apámat, hogy puccos-luxus álomlakást csináljunk a pénzéből. A lakást az én nevemre íratta. Nagyon hálás vagyok neki ezért az óriási segítségért, és már ez is kicsit zavarbaejtő. Azt mondhatom, gyakorlatilag ki lett nyalva a s...gem.

A (mostmár) férjem szülei szerény körülmények között élnek, egyikük keresőképtelen, a másikuk fizetése maximum olyan közepes lehet (budapesti mércével pedig egyenesen silány). Ők egy régi használt kocsival tudták támogatni a fiukat, félmillió alatt (gyakorlatilag az a családi kocsi, nekem nincs autóm).

Senki nem vár el többet a férjem szüleitől, és senki nem várta el azt sem, hogy az apám lakásának a fele a férjem nevére kerüljön. Minden így volt tiszta, ahogy volt.

Ami segítséget eddig kaptunk, elfogadtuk. Sosem kértünk, mindig a szüleink ajánlották fel. Néha vonakodtunk, néha kellemetlen volt, hogy ennyit áldoznak ránk. De az is érthető, hogy adni akarnak, és tudjuk, hogy amit adtak, az olyan mértékű, ami nekik belefér anélkül, hogy nélkülözniük kéne.

Ugyanakkor azt is megértettem volna, ha nem kapunk semmit. Nem az ő dolguk elintézni az életünket, hanem a miénk. Az, hogy bármit adnak, nem alap, hanem extra. És mondok még valamit: azért az extráknak is van egy határa.

Már született egy gyerekünk, igen, egyszer kicsi lesz a másfél szoba. Fel sem merült, hogy ezért valaki vegyen vagy építtessen nekünk házat, pedig azt hiszem, apám anyagilag megtehetné. De el sem fogadnánk, mert már lesülne a képünkről a bőr. Gyűjtünk házra évek óta, mi akarjuk majd megvenni, mert szeretnénk valamit önerőből is elérni az életben. Úgy gondolom, ez így egészséges. A férjem egy jobb, újabb kocsit is akar majd egyszer, ha lesz vele hová beállni a szabad ég alól, és azt sem más fogja neki megvenni.

Apám segített, de nyilvánvalóan szeretné látni, hogy a továbbiakban magam (magunk) is meg tudok állni a lábamon, képes vagyok tenni azért, hogy megteremtsem magamnak amit szeretnék, nemcsak meresztem a hátsóm és nyújtom a kezemet, hogy "apuci, ez meg az kéne". Nem tudom, ti hogy álltok a lányotokhoz. Igényli ő egyáltalán ezt a mértékű "alátolást"? Ha igen, az nem aggasztó? Ha nem, akkor nem erőltetitek véletlenül?

Hogy a kérdésre is válaszoljak, a fiú szüleitől nem jogos az elvárás, hogy a fiú nevére írassátok a ház felét. Biztos attól félnek, hogy nem maradna neki egy esetleges válás után. Dehát eleve nem is volt... Nem jár neki néhány millió ft a pénzetekből ajándékba csak azért, mert éppenséggel a ti lányotokkal gondolt együtt élni. Ingyen él egy olyan házban, ami nekik készült, az ő ízlésük szerint, és osztozni sem kell rajta, nem egy rusnya szocreál albérlet vagy egy szoba anyóséknál. Akárhányszor vesz benzint a fűnyíróba, vagy cserél tömítést a csapban, neki még mindig színtiszta nyereség hogy ott lehet, nemcsak anyagilag, életminőségben is.

Amúgy szerintem is átvágnátok a gordiuszi csomót azzal, ha a ti neveteken lenne a ház, de így is simán el kéne fogadniuk.

Az meg, hogy a fiú szülei nem támogatják úgy őket, abszolút nem a ti dolgotok. Ne akarjátok már beosztani a pénzüket. Egyrészt nem kötelesek. Lehet, hogy szégyellik is, hogy ilyen aránytalanul oszlik meg köztetek a fiatalok segítése, mert ők nem tehetik meg, és megalázónak érzik, hogy azzal "villogtok", hogy helyettük is mindent megadtok, közvetve az ő fiuknak is. Ha felhozzátok nekik, hogy ennyi meg annyi pénzt kéne adniuk, az színtiszta sértés. Ha nem tetszik, hogy ti többet adtok, hát ne adjatok annyit.

Unokázni szintén mem kötelező, az idejüket se osszátok be. Igen, a fiatalok maguknak csinálják a gyereket.

Ne kezdjetek velük semmit "megbeszélni", mert az a másik oldalon leszólásként fog lecsapódni, részben jogosan. Összevesztek egy életre, és jókora konfliktusforrást szolgáltattok a gyerekeiteknek, ami évekre szólhat és az ő kapcsolatukban is kárt tehet. Ne írassátok rá a fiúra a ház felét, de ne is szóljatok semmit. Legfeljebb a fiataloknak mondjatok annyit, ha rákérdeznek, hogy ti is akkor lesztek a legboldogabbak, ha együtt élik le az életüket, nem válnak majd el, de "soha ne mondd hogy soha". És ti a saját lányotokat akartátok ilyen jelentős vagyonnal segíteni az életben, nem az aktuális párját, aki vagy öt-tíz-húsz év múlva is az ő párja lesz, vagy nem. Így is segítitek őt is, hiszen ezzel ő is kap egy otthont, ez rendben is van, de milliókat ráíratni, és hivatalosan neki adományozni a vagyonotokból messzemenően túlzás.

Igen, most még nagyon boldogok.

Majd ha elvált szülők lesznek, annyira nem lesznek boldogok. A gyerek meg konkrétan szenvedni fog.

Én itt sok problémát látok:

1. A fiú puncsol nektek, hogy ne vonjátok meg "tőlük" a támogatást.

2. A lányotok rohadtul el van kényeztetve.

3. Ti lenézitek a fiú szüleit, mert nem tudják, vagy nem akarják úgy támogatni a gyereküket, mint ti.

4. A fiú ki lesz szolgáltatva nektek, ami se titeket, se a lányotokat nem zavarja.

Mind a 4 probléma olyan kofliktusforrás lesz később ami váláshoz vezet.

Mondom ezt úgy, hogy engem is támogattak a szüleim. Kaptunk házat, kaptunk kocsit is.

A házban addig laktunk amíg össze nem tudtunk spórolni egy nagyobbra. Amit kaptam maradt az én nevemen, ki adtam albérletbe, az megy egy külön számlára, amihez nem nyúlok. A kocsit eladtam, közösen vettünk egy másikat, a pénz szintén ment a számlára.

Így egyikünk sem fog vesztesen távozni a kapcsolatból, ha vége lesz. Mindenki pont ugyanannyival fog menni amennyit beletett a kapcsolatba.

Mondjuk mi nem is vállaltunk gyereket a szüleim pénzére 🤔