Családon belül ti ezért szólnátok? Férjem nehezményezi, hogy mindent mi veszünk a gyerekeknek
Tavaly nagy öröm ért minket, nagyszülők lettünk. A lányunk fiatalon lett anyuka (23 évesen), és dolgozgatott ő a pici előtt, de ritka ugye, hogy valaki rögtön nagyobb összeget keressen, és gond nélkül lehessen lakása, autója... Mi mindig támogattuk anyagilag is (pl lakás, autó, tandíj, ezek voltak a nagyobb dolgok). Nekünk ez volt a természetes. Sosem volt hálátlan, vagy olyan, aki ezeket nem becsülte volna. Mivel egyetlen gyerek, nem is tudtuk volna azt elképzelni, hogy ne segítsünk neki. Így volt ez a babával kapcsolatban is. Az autóját nagyobbra cseréltük, a lakás sem lesz már sokáig jó (pici, másfél szobás), így építkezünk éppen. Mivel ezeket teljes egészében mi finanszírozzuk a férjemmel, valamint édesapámmal, ezért a lányunk lesz az egyedüli tulajdonos. Mint kiderült, ezt a lányom párjának a szülei nem nézik jó szemmel, mert hogy az ő gyerekük is ott fog élni, és nem gondolják, hogy majd a mi lányunk fog ott szerelni, ha elromlik valami, vagy éppen füvet nyírni. Vagy amikor lett véve a nagyobb autó, azonnal érdeklődtek, hogy akkor a kicsi marad a lányunknál, a nagy meg lesz a családi autó, vagy hogy lesz ez? Amikor mondtuk, hogy nem, a kisebb el lesz adva, akkor még húzták a szájukat, hogy miért, tán annyira kell az a pár millió, amit kapunk érte? Meg hogy sokkal értelmesebb lenne, ha a kicsit használná továbbra is a lányunk, az újat meg a párja... Hogyne... Ne értsetek félre minket, nem a fiúval van problémánk. Mert ő segít mindenben, ahogy tud, most is mondta, hogy az építkezésben is ha tud, szóljunk neki és jön. De azért ezek olyan értékű dolgok, amiket az ember nem vág csak úgy hozzá máshoz, bármennyire is jó az anyagi helyzete...
Ott is dolgoznak még a szülők, és ezért is furcsálja a férjem, hogy semmivel sem segítenek a gyerekeknek. Mikor megszületett a pici, akkor is kapott egy macit, meg az apja régi babaruháit elvitték hozzájuk (úgy, hogy amúgy kislány...). A férjem mindig mondja a lányunknak ezt, hogy ez nagyon nincsen jól, meg milyen szülők ezek, de szegénykém nem tud mit mondani, azt mondja, hogy ő nem akar konfrontálódni velük, így is problémáznak mindenen. Unokázni sem nagyon szoktak, havi 2 alkalom a maximum náluk, és akkor is általában fél óra után már unják az egészet. Pedig ők ott laknak Budapesten,közelebb vannak. Férjem is mindig mondja, hogy nekik is szólhatna a lányunk, mert ők ott vannak max. 20 perc, nekem azért néha több, mint 1 óra is lehet az út, ha éppen dugó van. Mondta, hogy volt, hogy szólt, mert kellett volna segítség, de az vagy "olyan is volt", vagy kapott valami kifogást, hogy miért nem.
A férjem most az én fülemet rágja, hogy üljünk le beszélni velük. De mégis mit? Nem kötelezhetjük őket, hogy adjanak pénzt a gyereküknek, ha maguktól ez nem jut eszükbe... Nekem sem szimpatikus ez, főleg, hogy a baráti társaságunkban, ismeretségi körünkben sem "divat" ez a mentalitás. Vannak ilyenek, el kell fogadni. Ami zavar, az az, hogy minden alkalommal van valami beszólásuk, megjegyzésük, amiből árad a rosszindulat... Meg ez, hogy a lányunk párjának is legyen egy olyan házban tulajdonrésze, amibe egy forintot sem rakott bele amúgy.
Szóval kérdezném, ti mit csinálnátok?
70%os ne nevettesd már ki magad. Jó hogy nem már ott tartunk, hogy a fiúnak elveszik azt a marhanagy vagyonát, miközben ő is benne ül a tutiba, hála a gonosz kérdezönek.
Minimálberből ígyse úgyse tudna vagyont felhalmozni, még ennyit sem.
De miért kell megálmodni egy ilyen hívsovi háttérprogramot a srácnak? Mivel jobb az ilyen "mindenért együtt szenvedünk, de a kis dugipénzünkről ne tudjon a másik" kapcsolat?
Miért van ez a mérhetetlen lenézés azokkal szemben, akik tudják a gyerekeiket segíteni? Komolyan, ebben az országban az a menőbb, akinek minél később sikerül kifizetnie a hiteleit.
#36-os vagyok, és arra reagálnék, aki a 29. és 31. válaszokat írta, miszerint a srácnak azért nem lesz semmije 10 év múlva váláskor, mert a lány szülei vettek mindent, az ő pénze meg a családjára ment, ezért szegény majd mehet vissza 35 évesen az anyjáékhoz.
Nem ezért mehet vissza.
Számára jelenleg a másik opció, hogy eleve az anyjáéknál marad, és 35 évesen nem visszaköltözik oda, hanem ha szorgalmasan gyűjtöget, kb akkor költözhet el otthonról először.
Ezenkívül mehet albérletbe, abból még annyira sem lesz megtakarítása.
Az, hogy a lányon keresztül kap a feje fölé ingyen fedelet, a létező legnagyszerűbb lehetőség neki a spórolásra, miközben normális, önálló családi életet élhet, nem valamelyikük szüleinél lapulnak felnőttként is gyerekszobában, mint sokan mások.
A baba ugyanannyiba kerül, akár gyűjtenek mellette lakásra és kocsira is, akár nem Sőt akkor is ugyanannyiba kerül, ha nem élnek együtt, és ő akkor sem mentesül a szülői közelezettségek anyagi része alól.
Ha a különkassza megvan (márpedig a kérdező szerint megvan), és a költségeket arányosan állják a lánnyal (tehát a költségek ráeső részén felüli keresete a saját számláján marad), pont annyit tud így gyűjteni, amennyit a keresetéből egy gyerek szülőjeként maximálisan lehetséges.
Ha most tegyük fel félre tud tenni havi 50-et, akkor mitől tudna többet félretenni, ha nem lakhatna a lány házában, amit a szülei vettek? Ha lakásra, kocsira is gyűjtenének, attól hol lenne több keresete vagy kevesebb kiadása? Ugyanannyi (sőt inkább több) pénze lesz így, mint amennyi akkor lenne, ha nincs a lány háza, ahol lakhatnak. Csak a pénze nem egy nehezen összekuporgatott közös lakás felében lesz, hanem a számláján, vagy akármi másban, amit vesz belőle.
Semmilyen más módon nem lenne több pénze, csak akkor, ha elvetették volna a gyereket, de ebbe mégse pofázzunk már bele... Ja, és a gyerek dolgaira is a kérdezőék tolják a pénzt, úgyhogy nem kell leadnia a fizetését pelenkára, meg körömlakkra az asszonynak. Normális esetben sem szokták manapság a férfiak egyedül eltartani a családot, amit meg a családra költünk (csupa olyan kiadás, ami gyerek nélkül nem lenne, a plusz szalámitól a lázcsillapítón át az állatkerti kirándulásig), azt ne kezeljük már úgy, mintha feleslegesen kitépték volna a pénzt a kezünkből és megkárosítottak volna minket! "Váláskor mi marad neki ezért? A nagy büdös semmi." - A GYEREKE marad érte, bakker! A fejlődése, egészsége, boldogsága! Az "jár" azért a pénzért, ami a "családra ment el", hogy VAN családja.
Faramuci helyzetben van a srác, de kizsákmányolva pont nagyon nincs...
Semmiképp nem beszélnék a szülőkkel, nem lehet befolyásolni, hogy ők mennyit adnak. Viszont az se érdekeljen, ha valamire húzzák az orrukat. Persze, tulajdonrész a házból, meg ingyen autó. Örülnének, hogy ilyen jó helyre került a fiuk.
Viszont ti nagyon vigyázzatok, mert ezek a megjegyzések semmi jót nem mutatnak.
Mindent papirozzatok le az esküvő előtt, mert nagyon meg lehet szívni, ha válásra kerül a sor. Pont ilyen helyzetet ismerek, ahol a fiú szülei úgy meg voltak sértődve, amikor a fiuk kikerült a jóból, hogy nagyon keresztbe tettek a lánynak. Addig mondták-mondták, amíg a fiú perre ment, és úgyis komoly pénzeket kellett neki fizetni, hogy köze nem volt a házhoz meg az autóhoz. Nagyon átment az egész gusztustalanba, és főleg az anyós miatt.
Beszéljétek esküvő előtt ügyvéddel, irassatok házassági szerződést. Persze akkor nem kell, ha nem gond, ha később esetleg ugrik egy csomó pénz. Nem poén, amikor a sértve érzett legény a ti pénzetekből fizeti a következő lagzit.
"Amíg a lányod babázgat, a párja eltartja őket a fizetéséből"
Ezt ne, ez nagyon gáz. Gyerekmentesként is utálom, amikor úgy állítják be a gyereknevelést, mintha a nőnek lenne egy drága hobbija, a pasi meg eltartja közben és ezért jár neki a dicsőítés. Abba nem gondolsz bele, hogy a lány teszi lehetővé, hogy a fiú dolgozzon, azzal, hogy átveszi tőle a KÖZÖS gyerekök gondozásának ráeső részét?
Haszonélvezeti jogot írassatok a nevetekre attól, hogy a lányotok nevén van a lakás.
Akkor tuti nem fog semmi történni a háttérben a tudtotok és beleegyezésetek nélkül.
Mert a srác szülei a tulajdonjog felében bíznak. Ha megvan a ház, csak a lányotok nevén, van az az anyósi hatalom, hogy örömmel 2/1-es lesz a ház...
Én is kb úgy nősültem, mint a leendő vej. Nagyon szegény családi háttérrel, eléggé jól álló családból való lánnyal.
Az ő nevére vették a kocsit is, a lakást is, de előtte megkérdezték, hogy nem tartom-e bántónak?
Az egyetem után még szépen beindult az egzisztenciám, és akkor már nagyobb részt az én keresményeimből léptünk tovább.
Soha nem volt semmiféle vita ebből
Apám biztosan pampogott volna, de mivel a házasságban se tudott beletörődni, hát nemigen maradt kapcsolat köztünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!