Szemét voltam? Kellene lelkiismeret-furdalásomnak lennie?

az egész úgy kezdődött hogy anyám még nagyon régen kiment külföldre. Megismerte apámat és megszületett a nővérem majd én. Később elváltak. A nővérem apámnál maradt én pedig anyámnál. Ő közben hazaköltözött Magyarországra és magával hozott engem is. Előszőr kicsit örültem a környezetváltozásnak és hogy egy csomó embert ismerhetek meg többet lehetek a magyar nagyszüleimmel is stb. De később rájöttem hogy ez az ország sz@r és én visszakarok menni a jólétbe ahol voltam. Rengeteget beszéltem erről anyámmal de nem érdekelte. Az sem hogy itt nem érzem jól magam, semmi sem tetszik, nincs annyi barátom mint ott és így az ottani ismerőseimmel/rokonaimmal hidegül csak el a kapcsolatom, sőt még a tanulmányaim is fele annyira jók. Értem hogy nem akar elengedni mert gondolom azért szeret de évente csak 2x enged el apámhoz. múlt karácsony előtt elszöktem. Egyszerűen reggel suli helyett repülőre ültem és elmentem. Aztán felhívtam anyám hogy 2 hétig haza sem megyek. Tudtam hogy egyedül tölti a karácsonyt de igazából lesz@artam. Egyébként ő sem szólt rajtam kívül senkinek hogy magával hoz apám nem is tudta hogy egyáltalán haza költözik, tulajdonképpen kiszakított onnan. Előző tanévben 110 órányi igazolatlan hiányzásom volt mert tanévközben mentem ki apámékhoz, az ottani barátaimhoz. Nem elég az hogy nyáron 2 hetet lehetek ott és karácsony után 4 napra mehetek ki.. Jelenleg készülődök külföldre menni nem megyek vissza Magyarországra, szeptembertől itt kezdem a középiskola felsőtagozatát. A kérdésem: ezek után kellene lelkiismeret-furdalásomnak lenni hogy egyedül hagyom anyámat.

u.i: bocs hogy nem tudok fogalmazni, sz@r a helyesirásom.