Jogosan reagáltam túl?

Ez nem állarkínzós téma. Régen falun ez volt a szokás, állatorvos évente egyszer jött végigoltani mindenkit a főtér közepén és kakukk. Ivartalanítást hírből sem ismerték, a felesleges szaporulatot pedig agyonütötték, vízbe fojtották vagy elásták. Bennük fel sem merült szadizmus vagy agresszió.

Ma már mindenki érzékenyebb szociálisan és állatvédelmi szempontból, ez nem lenne elfogadott, persze. De szerencsére ma már vidéken is lehet ivartalanítani.

Kérj bocsánatot a családodtól, nincs igazad.

A kérdésed erős anomáliát tartalmaz. A “jogos” és a “túlreagálás” eleve ütik egymást.

Másrészt pedig, ahogy korábban is írták: ez kényszermegoldás volt. Vagy ez, vagy éhen hal szerencsétlen. Nem azt mondom, hogy ez bármelyik korban helyes, de tudod, szükség törvényt bont...

Kicsit gondolkozz mielőtt a halott dédnagyanyádról ilyen mocskos szájjal beszélsz...

A túlreagálás per definíció nem lehet jogos.

1. A dédid korában nem volt "divat" sajnos (de lehetséges volt) az ivartalanítás, emiatt a korban szokásos módon végezte az állományszabályozást. Ez nem kegyetlenség, ez volt a norma.

2. A kölyökkutyát megfojtani sokkal kisebb szenvedés, mint félig-meddig ellátva felnevelni, utána kicsapni az utcára, vagy valami megbetegedésekor rá pénzt nem költeni, és hagyni elpusztulni vagy akkor megfojtani. Az embergyerekkel is ugyanígy van, csak ott az állam biztosít egy relatíve jó ellátást, ami miatt a csecsemőgyilkosság bűn.

Az ő generációja számára egyáltalán nem volt kirívó eljárás az állomány ilyen ritkítása. Nem mondom, hogy finom vagy támogatandó, de mikor csak az értékes haszonállatok (marha, ló) gondozására volt keret, hogy legyen mivel bevételt termelni, akkor nem a kutya ivartalanítására költöttek. Évente egyszer elintézte, nem volt kiadás, de sok esetben nem is lett volna miből. Én legalábbis ezt láttam.

Csecsemőkkel összehasonlítani szintén felesleges. Néhány generációval ezelőtt akkora volt a cseccsemőhalandóság, hogy szültek 6-8 gyereket és abból 2-3-4 megélte az iskolás kort. Nem ragaszkodtak annyira hozzájuk, nem babusgatták őket egész nap, mint ma. Amikor elég nagyok lettek, kicsapták őket az udvarra és mentek dolgozni. Nem 10 évesen külön órára hordták vagy szülés után 3 évig csak otthon játszottak velük.

Ez a változás nem rossz, tényleg érzékenyebbek az emberek, de ezért számon kérni a nagyit meg beteg *****-nak nevezni ostobaság. Azt tette, ami akkor szokás volt