Tönkretesz a családom. Mit csináljak?

Teljesen ki vagyok.. nem bírom tovább.. az előbb már majdnem öngyilkos lettem.. de hát persze amilyen peches vagyok egy karcolással túléltem...-___-

Anyám, apám, tesóm, tesóm pasija.. tönkre akarnak tenni.

Apám elég messze dolgozik, az ország másik végén, és csak havonta jön haza 2-3 napra. Amikor hazajön egyből a veszekedések.. Mindig a pénzen.. soha nem tudok olyankor aludni.. reggel 6tól kezdik, és szinte estig nem bírják abbahagyni..kiskorom óta ezt csinálják.. soha nem tudtak semmit közösen megbeszélni, mindig ordibálva, veszekedve, hogy a gyerekek is hallják.. már papíron elváltak, de még ugyanúgy egy házban élünk. Tesóm 1 évvel idősebb nálam, és kb másfél éve van pasija. Azóta ő itt él..A tesómnak az egész környéken megvan a hírneve..Mindenki tudja hogy k*rva. A fél környék végigment rajta.. A mostani pasijával is csak azért nem szakít, mert más komolyabban már nem állna vele szóba...A barátja ugye másfél éve rajtunk élősködik..de ide semmi pénzt nem ad.. teljesen kihasználja tesómat.. mindenki észreveszi, csak ő nem..De ez még semmi.. tesómat kiskora óta jobban szeretik mint engem.. ő mindig mindent megkap, és soha nem bántották/bántják.. ha ő volt a hibás is valamiben akkoris én kaptam.. 7 évesen apám a parfis nyelet törte össze a hátamon.. 2 hónapig látszott a lila csík..Mostanába meg áhh.. anyám múltkor öngyilkos akart lenni.. kivett egy doboz gyógyszert a szekrényből, berakta a zsebébe, és kiment a kertbe.. aztán persze vegyük el tőle.. ott rugdosott meg nem akarta ideadni.. kb mint egy 5 éves úgy viselkedett..

Most meg engem akarnak kinyírni... folyton olyanokat mondanak nekem hogy én beteg vagyok, meg fogyatékos, meg el kéne vinni engem kezeltetni..a hátsó kertbe nem mehetek ki sírni egyedül mert anyám utánam jön és hajamnál fogva ráncigál vissza, és azzal fenyeget hogy rámhívja a rendőrséget.. Múltkor tesóm a széket vágta hozzám..majdnem eltört a bordám.. de persze akkoris őt kellett védeni, mert állítólag én teszem idegbeteggé...

Anyám folyton olyanokat vág hozzám, hogy de hülye volt hogy megszült.. érezte hogy nem kellettem volna..Tesóm is mindig olyanokat mond, hogy én véletlen gyerek vagyok, csak azért vagyok itt mert elszakadt a gumi.. ez olyan rosszul esik nekem..senki nem fogja fel hogy milyen itt élni.. évek óta tűrök.. és tűrök.. és még tűrjek.

Nem bírom tovább!

Kérlek segítsetek hogy mit lehet ilyenkor tenni?

És köszönöm, hogy elolvastad.

16/L