Miért kell mindenbe beleszólnia? Még ebbe is, minek fontoskodik? Mit csináljak vele?

Hasonló helyzetben vagyok, mint te. Az én anyukám is ilyen, DE AZÉRT, mert mindig egyedül van otthon. Nagyon rossz neki maga az a tudat, hogy felnőttem és kirepülök. Nem szeretné, ha elhanyagolnánk és neki ez kell, hogy ott sürögjön. Én is megkaptam régen(most már nem igen), hogy ez így nem jó, úgy nem jó. Mindig mosolyogtam és nem foglalkoztam vele előtte, persze párommal megbeszéltem, hogy a ....életbe, hogy megint ez van. Kicsit állj hozzá te is másként, ő nem bántani szeretne, csak fontos vagy neki, a gyereke vagy. Türd el ezeket a dolgokat, mert ha nem lesz bizony nagyon fog hiányzoni. Neked egyszer gyereked lesz, akkor lehet te is ilyen leszel vele.

Nem tudhatod soha, hogy meddig leszel velük és bizony úgy kell élni a napjaidat, hogy ne szomorúsággal legyen tele, hanem szeretettel. Nehéz, mert nagyon nem könnyű az ilyen gyerekeknek, de picit másképp állsz anyudhoz és hidd el jobb lesz.

Mi lenne, ha kitalálnátok konkrétan neki feladatokat? Akár most, akár a későbbiekben, mindig egyezzetek meg, hogy kinek mi a feladata a családi összejövetelen és csak azzal foglalkozzon. Vagy akkor is beleszólna mindenbe? Érvelj azzal, hogy így biztosan hamarabb készen lesztek, hogy ha felosztjátok a feladatokat.

A helyedben amúgy én boldog mosollyal átadnám a villát, hogy köszi, majd egy itallal elterpeszkednék és csak annyit mondanék: szólj, ha kész van! (Jó pár hasonló szituval a hátam mögött és 32 évesen merem ezt tanácsolni neked. Annak idején, középiskolás koromban nálunk random váltakozva hangzott el az "itt lenne már az ideje, hogy te is megtanuld" és a "hagyd, én előbb végzek vele". A főiskolai koli konyhájában aztán jutott elég időm, hogy mindent szép nyugodtan kikísérletezzek és belássam, nem vagyok kétbalkezes.)