Mit gondolsz? Szemét dolog ez?

Anyukám 14éves koromban meghalt. Testvérem értelmi fogyatékos. Én 20éves vagyok. Apukámmal élek és Anyu felőli Mamámmal. Nem akarok tovább itthon lakni, mert elegem van testvérem állandó visításából (ezt szó szerint értsétek), lelkileg már egy roncs vagyok, Apukám nem érti meg, hogy ez engem miért zavar annyira. (Mondjuk azért, mert nem tudok tanulni normálisan, erre az a válasza, hogy a tanulásra figyeljek.) Akármennyire is én vagyok a legfiatalabb ebben a roh@dt családban, nekem is van szemem és látom, hogy amióta Anya nincs, azóta testvérem állapota egyre rosszabb, mert Mama és Apa teljesen elkényeztetik.

Apa max hétvégén van testvéremmel meg délután, ha hazajön a munkából, addig Mama vigyáz rá, de már ő is nehezen bírja, mert teljesen kikészíti idegileg.

Én is sokszor idegbeteg vagyok, nagyon furcsán tudok viselkedni és én nem ilyen akarok lenni!

A kérdésem, hogy szemét dolog lenne-e albérletbe költöznöm? Apával megbeszéltem, nagy nehezen rábólintott. Azzal magyaráztam, hogy megpróbálnám és ha nem megy, akkor úgyis hazajövök. (De tudom, hogy menni fog.) Mert megkérdeztem Apától, hogy mennyit költ rám, csak rám a háztartásban minden szinten és abból a pénzből simán elköltözhetnék albérletbe. Nyáron dolgozni fogok. Szeptembertől másik városba megyek továbbtanulni és ott szeretnék lakni.

Mi a véleményetek? Az, hogy itt hagyom őket az nagyon szemétség? Vagy Ti mit csinálnátok a helyemben? Amúgy sem figyelnek rám, Apával alig beszélek, ha a családdal van valami zűr és én tudok róla egyből elmondom nekik, de fordítva nem így van. Mindig én vagyok a hülye (még 20éves létemre is), hogy én csak ne szóljak bele. Az önbizalmam a béka seg ge alatt van és sokszor kiborulok idegileg. Nem akarok így élni! : (