Nem tudják elfogadni, hogy nem megyek egyetemre. Mit csináljak?

A kommunikáció módjával van a fő baj. Ha dacos kisgyerek módjára közlöd velük, hogy márpedig te nem mész egyetemre és nem akarsz tovább tanulni, mert nem érdekel és nincs értelme, és majd te tudod, hogy mit akarsz csinálni, az nem célravezető. Ezt egy szülő sem szereti hallani, hiszen ettől úgy érzi, hogy nem megfelelően nevelte a gyerekét.

Ülj le velük szépen, és udvarias, felnőtt hangnemben mondd el nekik, hogy nem találtál olyan egyetemi szakot, amit őszintén, szívvel-lélekkel szeretnél tanulni, viszont nagyon érdekel a fodrász szakma, vagy éppen a tetováló szakma, és komolyan fogod venni, mert ezzel akarsz foglalkozni, de ha esetleg nem jön be, akkor vállalod a felelősséget a hibádért, és meg fogod oldani a nehézségeidet önállóan.

Egyébként a komoly tetoválók meg a profi fodrászok nem keresnek ám rosszul, és pl. egy neves tetoválószalonba vagy fodrászszalonba 2-3 hónap, mire időpontot kap az ember, szóval nem mondanám, hogy nem keresett szakma. De ahhoz tényleg jól kell csinálni.

Nem fogod egyiket sem egyik napról a másikra megtanulni, sőt lehet, hogy sosem fog jól menni, mert nincs tehetséged hozzá. Ezekhez tényleg érteni kell. Erre az esetre én mindenképpen kigondolnék egy B tervet a helyedben.

Egyébként, sajnos a mai világban az, hogy szereted a munkádat, az kevés, mert a munka szeretete sajnos nem fizeti ki a számlákat helyetted. :)

Szia! Néhány tapasztalat: nagyon jó érzés, ha azt csinálod, amit szeretnél és nem azt, amit más akar rád erőltetni. Mindez megy is kb. 10 évig, utána pedig megelégeli az ember a hajtást, ha jól meg akar élni a szakmájából, cserélődik a vendégkör ahogy idősödsz és az már nem annyira érdekes, amikor idősebb kiállhatatlan vendégeket kell körbeugrálni. Az egész szervezetet és lábakat megviseli, persze ez alkat kérdése is, de szívesen megnézném a lábaimat és a kezeimet, ha lehetne, hogy milyen lenne most, ha akkoriban másként döntök. Eljön a pillanat, amikor már elég idős az ember ahhoz, hogy elege legyen a szakmával járó korlátokkal, az értelmi képességeket hosszú időn át nem használni egy nagyon jó fejű embernek, az maga az agyhalál. Hiába próbálsz váltani, gyorsan egy-egy okj-s vizsga, már nem az igazi, hiszen a diplomás az diplomás, mármint a lehetőségei idősebb korban, netán nulla életrajzzal mégis több, mint az érettségizett fodrászé. A sztereotípiák pedig nem alaptalanok, amikor a fodrászokat egy másik halmazba sorolják be mint a közgazdászokat, ez számodra is gyorsan kiderülne, hiszen nagy valószínűséggel kollégákkal kellene együtt dolgoznod, ha már szüleid támogatására nem számíthatsz.

Ha újra csinálhatnám, először a felsőoktatás (mellesleg nagy diploma-ellenes vagyok, mert azzal nem kap az ember olyan pluszt, amit én személy szerint elismerek), akár két diplomát is gyorsan, de legalábbis egy olyat, amivel el lehet helyezkedni nagy tapasztalat nélkül is, ha 40 évesen váltani akarsz, vagy bármilyen allergia (vegyszer, vagy a vendégek sokféle nyűgje testközelből miatt (sokakhoz nem kellemes ám hozzáérni sem!)) és utána hajrá fodrászat, ha még akkor is tart a szerelem. Munkahely és munkahely között nem csak abban van különbség, hogy mennyire kell kihajtanod a beledet az adott fizetésért, hanem abban is, hogy milyen emberekkel vagy körülvéve és mennyi extra lehetőséghez jutsz hozzá. A felsőoktatás alatt egy külföldi év sem kutya, ami soha nem lesz olyan könnyű, mint egyetemistaként. Remélem segít valamit ez a néhány sor.

Ja és persze nem minden diplomás ember jó ember, de itt arról van szó, hogy a könnyebb, vagy a nehezebb utat választod. Szia.

Van tetkód ?

Az már szinte elvárás, hogy tele legyél, ha azt is csinálni szeretnéd.

Szerintem ki is tagadnak az ősök, ha tele varratod magad.

:)

Amúgy nagyon átéreztem a problémádat, bár én nem voltam ilyen helyzetben, nagyon xar lehet neked.

A tehetség viszont tényleg nagyon kell. Annyira kevés embernek adatik meg, hogy a középszerűségből ki tudjon tűnni egy szakmával.

Én azért drukkolok neked, ha ez számít valamit.

:)

Ha a tetoválás érdekel, akkor ahhoz baromi jól kell rajzolnod. Keress valamilyen művészeti vagy grafikus szakot/kart/sulit. A grafikussal amúgy is jól lehet boldogulni, még ha a tetoválós álom esetleg nem is válik valóra.

A fodrászat is komoly szaktudást igényel, ha komolyan veszed. Az én fodrászom mesterfodrász, majdnem heti szinten jár ilyen-olyan továbbképzésekre, és ahhoz is tartozik felsőfokú végzettség. Ok, nem egyetemi, de attól még komoly szakma. Én ezekre próbálnék rávilágítani a szülőknek.