Miért nekem kell békülni?

Sziasztok! 13 éves lány vagyok, de biztos, hogy nehezebb az életem, mint némelyik felnőtté..

Szüleim 5 éves koromban elváltak, azóta apukámmal élek. Mondhatni, hogy mindenem megvan, bár nem valami jó az anyagi helyzetünk. Édesanyámmal gyakran találkozunk, kéthetente szombattól vasárnapig vele vagyok. Eddig semmi bajom nem volt, szívesen mentem, de mióta felszedett egy felfuvalkodott pulykát, azóta nem olyan szívesen megyek, mivel az ő lakásában élnek. ( Nem kell elhordani azért mert így hívom, megvan rá a jogom mivel nagyon megsértett és elhordott mindenek, előzmények nélkül, és mielőtt azt mondjátok, hogy örüljek, hogy az anyám boldog hangsúlyozom, hogy NEM az. Gyakran panaszkodik, hogy a pasi önző fa*z, hogy amióta együtt élnek semmire nem tud költeni, mert az összes elmegy a rezsire) Hát most hétvégén pont mennék, de egyáltalán nincs kedvem. Anyumat az előbb felhívtam, hogy megkérdezzek tőle valamit, de áttért erre a témára, hogy most akkor mi lesz hétvégén, hívjam fel a pasit, ÉN aki nem mondtam semmit, ő vetette a szememre a lelki problémáit amit én okozok. Aztán mondtam, hogy én nem hívom föl, inkább nem megyek, de erre mondta anyám , hogy nagyon jó, hogy alig láttuk egymást és most sem megyek... Mit csináljak?