Miért jó, hogy van testvéred? Miben érzed6érezted előnyként?

En felnott voltam mar, mikor testverem lett, igy nem zavar, mert mar el is koltoztem, de amugy nagyon orultem, hogy egykekent nottem fel. Ettol fuggetlenul megneveltek, nem hiszem, hogy korulottem forog a vilag, vannak barataim, rokonaim, akikre mindig szamithatok, igy egyaltalan nem hianyzott a testver. Viszont az ocsem szerintem jol jart azzal, hogy en vagyok:D Mert o mar mo-n szuletett (en meg nem) ezert en kulfoldon elek, es johet hozzam nyaralni, nyelvet gyakorolni:) De ezt egy kulfoldi nagyneni/nagybacsi/unokatestver/akarmi is helyettesitene, nem kell ehhez testvereknek lenni.

Nekem nem volt jó. Sok a korkülönbség így gyakorlatilag egyedül nőttem fel. És nem olyan jó az anyagi helyzetünk így sokat kellett nélkülöznöm ami testvér nélkül nem lett volna szükséges. Szeretek egyedül lenni, utálom a nagy zsivajt. Jobb lett volna ha egyedül vagyok.

+1 fő, akit szerethetek. :-) Jó érzés belegondolni, hogy ő mindig ott lesz nekem akkor is, ha a szüleink már nem élnek. Nagyon szeretem a nővérem, pedig "csak" az apukánk közös. Igazából lelkileg jelent nagyon sokat az, hogy ott van. Ha bármi gondunk van, akkor megosztjuk egymással és a testvérem az, akinek ha módjában áll, biztos segíteni fog úgy, ahogy én is neki.

5 évvel fiatalabb öcsém van. Szeretünk együtt játszani, még így 20 év körül is, állandó társaságot jelent. Nem is tudom elképzelni, hogy huzamosabb időt egymástól távol töltsünk. Félszavakból is megértjük egymást, külön nyelvünk van, amit senki más nem ért. Plusz ha abba is belegondolsz, hogy ő a világon az egyetlen ember, akivel a DNS-ed a legnagyobb egyezést mutatja, már ez a puszta tény is felvidít :)

Én 20éves vagyok. Van két nővérem. Egyáltalán nem érzem előnynek. 30és 32évesek. Nem édestestvéreim csak anyaiágról testvéreim. Ők viszont édestestvérek. Az ő édesapjuk sajnos elhunyt már nagyon rég. Én nem ismertem Őt. Az én édesapám él,de 4-5éves korom óta nem láttam. Én mindigis büszke voltam rá, hogy milyen nővéreim vannak. Egyikőjük fodrász a másik ápolónő. Egyszer volt nővéreméknél egy vendég aki megkérdezte hányan vagyunk testvérek. Egyből feleltem, hogy 3an. Erre nővérem kijavított, hogy nem vagyunk testvérek. Féltestvérség nem testvérség. Amikor ezt meghallottam iszonyatosan kiborultam. Azóta is tartogatom ezt magamba és annyira nem veszik észre milyen érzés ez nekem. Mintha minden eddig történtről én tehetnék...