Csak velem történik ez? (25/F)

Az életem egy káosz. A szüleimnél élek egy viszonylag kulturált, biztonságos helyen. 10 éve építettünk egy számunkra kényelmes lakrészt. A 23 éves hugom egy képzelt világban él ahol neki jogában áll mindent megkapni és másoknak megmondani, hogy mit és hogyan csináljanak. Elég nagy elvárásai vannak az életvitelére nézve, magyarul speciálisak az igényei. Középiskolában kezdődött az egész bonyodalom. Elkezdett romolni az anyagi helyzetünk, ezért a 10. osztály után átmentem szakmát tanulni (1 hét gyakorlat - 1 hét elmélet), mellette heti 2-3 napban diákmunkát végeztem de szórakozásra is jutott pénzem és időm is. Így be tudtam segíteni a költségekbe, nem maradtam le a bulikról se. A vizsga után szinte azonnal el tudtam helyezkedni. Munka mellett szereztem még 1 szakmát és egy tanfolyamos oklevelet is bezsebeltem. Hugom, aki a a szakorientált érettségire járt majd utána 1 technikumot és 1 tanfolyamot végzett el, mindezt a szüleim és az én pénzemből, mivel az ő érettségis évei alatt én már főállásban dolgoztam. Diákmunkát soha nem vállalt viszont eljárt nyelvtanárhoz és korrepetálásra is. Technikum alatt nyáriszünetben egy nagyon könnyű tárgy miatt pótvizsgáznia kellett, számomra ekkor vált világossá hogy mi fogjuk őt eltartani. Középiskolás kora óta rendszeresen nagy összegeket kért a szüleimtől, ugyanis ő nem hajlandó 3 hónapnál tovább hordani egy-egy ruhadarabot. Egyszerre kb. 3-4 váltás cipője van, 14-16 nadrágja és szoknyája együtt véve, egy nagy halom felsőruházat és rengeteg kiegészítő és ékszer. A párja egy tőlünk kocsival kb 25-30 percre lévő városban él, de a környéken dolgozik, túlnyomó részt nálunk alszanak, ritkábban a srác apjánál és a nevelő anyjánál. Véleményem szerint neki is illene legalább a hugom cigijét megvenni meg hétvégente 1-2x leitatnia, ha már az itthoni költségekbe nem száll be önként. A hugom rendszeresen kiabál anyámmal a pénz miatt, ugyanis szerinte nincsenek kielégítve az igényei. Az apám általában késő délután ér haza a munkából ezért nem tud rászólni. Ha én próbálom csillapítani a kiabálását akkor azzal támad, hogy én semmire se fogom vinni érettségi nélkül. Neki van érettségije de még soha nem dolgozott és több mint 1 éve nem is tanul, munkát nem nagyon keres.

Most 25 évesen lenne lehetőségem arra hogy vállalkozásba kezdjek a főállásom mellett, ennek egyetlen akadálya van: a hugom. Ugyanis ha nem húzná le ennyire a szüleimet pénzzel és esetleg felesbe segítenénk be a háztartásba akkor jutna pénz is a vállalkozásomba így viszont csak parragon áll már 2 éve az ötlet. Pedig a haverjaim szerint lenne hozzá ambicióm és tehetségem is. Fogalmam nincs mit kéne lépnem: ha albérletbe költöznék még több lenne kicsivel a kiadásom és nem tudnám segíteni pénzzel a szüleimet.

Kinek mi a véleménye? Hogyan tudnék kikerülni szerintetek ebből a helyzetből?