Csak velem történik ez? (25/F)
Az életem egy káosz. A szüleimnél élek egy viszonylag kulturált, biztonságos helyen. 10 éve építettünk egy számunkra kényelmes lakrészt. A 23 éves hugom egy képzelt világban él ahol neki jogában áll mindent megkapni és másoknak megmondani, hogy mit és hogyan csináljanak. Elég nagy elvárásai vannak az életvitelére nézve, magyarul speciálisak az igényei. Középiskolában kezdődött az egész bonyodalom. Elkezdett romolni az anyagi helyzetünk, ezért a 10. osztály után átmentem szakmát tanulni (1 hét gyakorlat - 1 hét elmélet), mellette heti 2-3 napban diákmunkát végeztem de szórakozásra is jutott pénzem és időm is. Így be tudtam segíteni a költségekbe, nem maradtam le a bulikról se. A vizsga után szinte azonnal el tudtam helyezkedni. Munka mellett szereztem még 1 szakmát és egy tanfolyamos oklevelet is bezsebeltem. Hugom, aki a a szakorientált érettségire járt majd utána 1 technikumot és 1 tanfolyamot végzett el, mindezt a szüleim és az én pénzemből, mivel az ő érettségis évei alatt én már főállásban dolgoztam. Diákmunkát soha nem vállalt viszont eljárt nyelvtanárhoz és korrepetálásra is. Technikum alatt nyáriszünetben egy nagyon könnyű tárgy miatt pótvizsgáznia kellett, számomra ekkor vált világossá hogy mi fogjuk őt eltartani. Középiskolás kora óta rendszeresen nagy összegeket kért a szüleimtől, ugyanis ő nem hajlandó 3 hónapnál tovább hordani egy-egy ruhadarabot. Egyszerre kb. 3-4 váltás cipője van, 14-16 nadrágja és szoknyája együtt véve, egy nagy halom felsőruházat és rengeteg kiegészítő és ékszer. A párja egy tőlünk kocsival kb 25-30 percre lévő városban él, de a környéken dolgozik, túlnyomó részt nálunk alszanak, ritkábban a srác apjánál és a nevelő anyjánál. Véleményem szerint neki is illene legalább a hugom cigijét megvenni meg hétvégente 1-2x leitatnia, ha már az itthoni költségekbe nem száll be önként. A hugom rendszeresen kiabál anyámmal a pénz miatt, ugyanis szerinte nincsenek kielégítve az igényei. Az apám általában késő délután ér haza a munkából ezért nem tud rászólni. Ha én próbálom csillapítani a kiabálását akkor azzal támad, hogy én semmire se fogom vinni érettségi nélkül. Neki van érettségije de még soha nem dolgozott és több mint 1 éve nem is tanul, munkát nem nagyon keres.
Most 25 évesen lenne lehetőségem arra hogy vállalkozásba kezdjek a főállásom mellett, ennek egyetlen akadálya van: a hugom. Ugyanis ha nem húzná le ennyire a szüleimet pénzzel és esetleg felesbe segítenénk be a háztartásba akkor jutna pénz is a vállalkozásomba így viszont csak parragon áll már 2 éve az ötlet. Pedig a haverjaim szerint lenne hozzá ambicióm és tehetségem is. Fogalmam nincs mit kéne lépnem: ha albérletbe költöznék még több lenne kicsivel a kiadásom és nem tudnám segíteni pénzzel a szüleimet.
Kinek mi a véleménye? Hogyan tudnék kikerülni szerintetek ebből a helyzetből?
válasza:Beszélj a szüleiddel, és a hugoddal is, hogy állítson magán. Mond meg édesanyádnak, hogy a hugodnak ne vegyen meg minden sz*rt, ha kell neki mennyen dolgozni, és vegye meg magának.De ha a szüleid ennyire a hugodat védik, akkor lehet, hogy jobb lesz ha elmész albérletbe, és nem segíted a szüleidet, segítse őket a hugod. Remélem megoldódik a problémád, sok sikert. :)
24/L
válasza: válasza: válasza:Ezen semmilyen beszélgetés nem segít. A húgod 23 éves, felnőtt, elvileg tanult, felelősségteljes nő. Menjen dolgozni, keressen pénzt, tartsa el magát. Sem te, sem a szüleid nem vagytok kötelesek eltartani őt, pláne, "kielégíteni az igényeit". Ha igényei vannak, elégítse ki ő, ne te. Még 40-50 éves korában is ti fogjátok pénzelni, mert ő lusta???? Mi lesz, ha neked is feleséged, gyermekeid lesznek? Elveszel tőlük, hogy a húgodnak legyen egy újabb felsője? Drasztikus lennék, ha nem dolgozol, nem is eszel alapon csinálnám ezentúl.
Te már bebizonyítottad, hogy talpraesett, okos, dolgozni tudó ember vagy, ne hagyd, hogy visszarántson.
válasza: válasza:2 év korkülönbség van köztetek, így a húgod sem gyerek. Neki ugyanúgy bele kell szállnia a háztartás költségeibe, ahogy azt te teszed. Én a helyedben közölném a szüleimmel, hogy: eddig adtam, (teszem fel) 40ezer forintot a költségekbe, a húgom semmit, tehát én álltam az ő részét is.
Mostantól más lesz és nem állom az ő részét, mert terveim vannak az életemet és a jövőmet illetően, és én ezért küzdök, dolgozom, talán nem nagy elvárás.
Így hajlandó vagyok 20 ezer forintot beleadni részemről a háztartásba, a húgom részét adja bele a húgom, vagy pótoljátok ki neki kedves szüleim, amíg tanul.
válasza: válasza: válasza:Nekem most az az ötlet jutott eszembe, hogy lehetne ezt így is csinálni:
Leülnél a szüleiddel beszélgetni, és elmesélnéd a terveidet, elmondanád, hogy mennyi pénz kell hozzá, stb. Aztán megkérdeznéd, hogy ők mit gondolnak, hogyan tudnád ezt megvalósítani. Elmondják majd, hogy ők hogyan gondolják. Aztán kilyukadsz arra, hogy ezt úgy tudnád megvalósítani, ha nem várnák el, hogy csak te fizess a háztartásba, mit gondolnak erről?
Talán azt mondják, hogy jól van fiam, megoldjuk, hogy ne kelljen a húgod részét fizetned, szólunk neki, hogy most már nem élhet olyan nagy lábon, fékeznie kell az igényeit.
Tehát a húgodtól függetlenül tálalni a dolgot, és megmondani, hogy ennél már csak kevesebbet tudsz a kasszába dobni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!