Leültetni a szülőket, és elmondani, hogy nem folytatom az orvosit? Ezt ennyi év után tényleg meg kell tenni?
Tanácstalan vagyok. Orvos anyukám, apukám és az apai nagyszüleim is. Engem ez sosem vonzott annyira, mint ahogy ők akarták. Persze tanultam a kémiát, biológiát, mert 15-16 évesen az embert nagyon könnyű irányítani, meg féltem is, hogy mi van, ha ellent mondok, de közben nem találok mást, ami érdekelne, amiben elhelyezkedhetnék. Sikeresen fel is vettek az orvosira, de nem éreztem azt, amit a legtöbb ember. Nem voltam boldog, inkább féltem. Az egyetemtől, a változástól és éreztem már az első hetekben, hogy ez nem nekem való. A szüleim ezt letudták azzal, hogy mert fiatal vagyok, természetes, hogy ilyenkor össze van zavarodva az ember, és "majd jó lesz ez". Nem lett, hiába teltek a hetek, hónapok. Aztán az első vizsgaidőszak végén kiderült, hogy kisbabánk lesz a párommal, nyilván így nem akartam hetente ingázni, féltettem a babát az állandó stressztől (nyugtatót szedtem). Akkor megbeszéltük, hogy majd ha a pici már nagyobb lesz, esetleg bölcsis, újrafelvételizek és folytatom (én már akkor tudtam, hogy nem, de gondoltam ahogy telik az idő, rájön a családom is, hogy nem nekem való az a pálya). Ennek már 5 éve, időközben lett még egy kislányunk. Teljesen más területen kezdtem el dolgozni a gyerekek mellett, és most élvezem életemben először azt, amit csinálok. Nincs bennem az a görcsös megfelelni-akarás, 1-1 stresszhelyzetben nem lesz rögtön 170 a vérnyomásom és nem nyúlok nyugtató után.
A barátom időközben a férjem lett, tavasszal készül el a családi házunk, indítom el az első saját vállalkozásomat és tényleg úgy érzem, hogy sínen van az életem. Viszont a szüleim minden január-február környékén kezdik, hogy "beadtad a jelentkezésedet idén?", "jövőre már újrakezded az egyetemet, nem?", "XY itt tart, ha te nem hagyod abba, most te is ezt, meg azt tanulnád már". Ráadásul nem is értem, hogyha nem vennének fel ide Budapestre, akkor hetente 4 napot ne lássam a gyerekeimet? Vagy költöztessem vidékre az egész családot, kirángatva őket a megszokott környezetükből? Nem érzem, hogy nekem két gyerek és férj mellett erre lenne időm, energiám. Más lenne, ha mondjuk 2 év lenne hátra, de így nem... És hiába mondja anyukám, hogy neki is volt segítsége, az nem ugyanaz. Főleg, hogy mi szeretnénk egy harmadik babát is majd és nem 8-10 év múlva.
Szerintetek mit tegyek? Hagyjam rájuk, bízva abban, hogy abbahagyják előbb-utóbb? A férjem szerint látniuk kéne azt, hogy mennyire sikeres vagyok most, és akkor hátha nem éreznék, hogy nekem a dr. kell a nevem elé ahhoz, hogy legyek valaki.
válasza:Ennek nagyon örülök,nekem is.:)
De én nem is erre értettem,hanem arra,hogy mentek a negatív megjegyzések a gyermekvállalásra,a házra.
válasza:A rosszindulattal ne foglalkozz, ha az irigység áramot termelne, ez az ország látná el a fél világot energiával.:D
Szerintem ülj le velük és mondd meg, h nem mész orvosira, nem szeretnél, a gyerekeid mellett nem fér bele, nem tudnád szívvel-lélekkel csinálni. Kérdezd meg, hogy ők hogy éreznek a szakmájukkal szemben? Ha elmondták, mondd el, h te viszont ezt nem érzed, nem várhatják, hogy úgy vágj bele egy ilyen óriási nagy dologba, h semmi belső motivációd nincs rá.
Mondjuk nekem nagyon furcsa, hogy tanult, elvileg értelmes emberek és elvárnák, hogy te 2 gyerek mellett ennyi idősen vágj bele ebbe?
válasza:" Aztán az első vizsgaidőszak végén kiderült, hogy kisbabánk lesz a párommal,"
Nyilván, egy orvosi járó embert meglepetésként éri, hogy ha védekezés nélkül szexel, akkor baba lesz. Ez inkább direkt volt, és jól jött, hisz van mire hivatkozni.
"Ide jöttél, elmondtad, amit akartál, mi ez alapján tudunk véleményt mondani. "
Tudod, van különbség vélemény és bunkóság között. Úgy látszik, ez nagyon sokaknak nem esik le. És áruld már el, hol volt az, hogy fejtsétek ki rólam a véleményeteket? Vagy arról, hogy teherbe estem? Évekkel ezelőtt történt, könyörgöm! Miért lovagoltok ezen ennyire? Ilyen eseménytelen az életetek?!
Lehet hivatkozni arra, hogy szabad véleménynyilvánítás van, meg bárki elmondhatja, amit gondol, csakhogy a kérdésem nem erre irányult. Az oldalnak pedig az a lényege, hogy a FELTETT kérdésre válaszoljanak a felhasználók, ne pedig nagy mellénnyel, arc nélkül sértegessék a kérdezőket. :)
válasza:",nekik savanyú a szőlő,nem sikeresek,irigyek és féltékenyek
Miért? Nekem saját akaratomból jött össze az orvosi :)"
És azért, mert te orvos szerettél volna lenni és az is lettél, szerinted legyen mindenki más is orvos, akár akarja, akár nem? Intelligens egy orvos lehetsz. Ha mindenki orvos lenne, akkor nem lenne kaja az asztalodon, mert nem lenne, aki megtermeli, kiszállítja a boltba. Nem lenne autód, amivel bemehetnél dolgozni, mert nem lenne, aki összerakja a gyárban. Nem lenne házad és munkahelyed, mert nem lenne, aki felépíti az épületeket. Nem lenne ruhád, mert nem lenne, aki kiszabja és megvarrja. Nem lenne számítógéped, telefonod, interneted, kb. semmid nem lenne. Mindenki különböző. Miért kell azért megszólni másokat, mert nem ugyanaz az álommunkájuk, mint a tied?
válasza: válasza:”Miért? Nekem saját akaratomból jött össze az orvosi :)"
Igen. Csak sajnos elfelejtetted még odaírni, hogy álmodban.
válasza: válasza:Én is orvostanhallgató vagyok, abszolút nem értem, hogy egy orvos vagy egy valaha orvosira járó ember fejében egyáltalán hogy merülhet fel, hogy valaki két kisgyerek mellett fogja ezt végigcsinálni. Lehet, hogy utólag kitörli az ember agya a rossz emlékeket és romantizálja az egyetemi éveket (mert nyilván a munkával is van, hogy annyit sz#p az ember, hogy visszasírja még az anatómia szigorlatot is), de így negyedévben, vizsgaidőszakban biztosan állítom, hogy ez az életmód nem összeegyeztethető a családdal (vagy legalábbis NAGYON jó időbeosztás és magasan az átlag feletti képességek szükségesek hozzá). Oké, már nincsenek olyan kemény vizsgáink, mint a korábbi években, de az első három évben egy családos ember nem teheti meg, hogy vizsgaidőszakban napi 16-18 órára magára zárja az ajtót, hogy tanuljon, a férje és a kisgyerekei meg csináljanak addig amit akarnak. Ha pedig ezt nem teszi meg, akkor nem tud sikeresen vizsgázni. Nem értem, hogy egyáltalán hogy képzelik el az életed, egy szülőnek elvileg a gyereke boldogságát kellene szem előtt tartania.
Szerintem annyit tehetsz, hogy egész egyszerűen eléjük állsz és közlöd velük, hogy nem fogod folytatni az egyetemet, nem érdekel az orvosi pálya, boldog vagy a jelenlegi életeddel és szeretnéd, ha a továbbiakban nem hoznák szóba a dolgot. Felnőtt, családos asszony vagy, gondolom anyagilag is független vagy tőlük, nem tartozol nekik magyarázattal vagy elszámolással. Simán lehet, hogy ők is tudják már rég, hogy így döntöttél, de a bizonytalankodásod miatt még él bennük a remény, igazából csak saját magukat igyekeznek biztatni, hogy úgy alakul majd az életed, ahogy ők a legjobbnak látják. Ennek kell véget vetni azzal, hogy határozottan megmondod nekik, hogy mi a helyzet. Nem baj, ha elsőre nem fogadják el, lehet, hogy csak egy kis idő kell nekik. Annyiból előnyben vagy egy átlag 19 éves, elsőéves hallgatóhoz képest, hogy nem egyedül magadra vagy utalva, ha a szüleid nem támogatnak, hanem saját családod van, akik akkor is ugyanúgy szeretni fognak, ha a szüleid haragszanak. Igaza van a férjednek, ha szeretnek a szüleid, akkor előbb-utóbb megbékélnek majd a dologgal és örülnek annak, hogy sikeres és boldog vagy a jelenlegi karriereddel. Ha nem képesek elfogadni, akkor pedig nem érdemes vesződni velük, elég, ha a saját családodra koncentrálsz.
válasza:"És reméltem, hogy "elfelejtődik", vagy majd meglátják, hogy én így is boldog vagyok."
Mondjuk akkor jó lett volna kezelni a dolgot, amikor a baba friss élmény volt nekik. Csak elodáztad azt, hogy őszintén elmond, nem lesz orvos belőled. Ők csak ideiglenes tevékenységnek gondolják, amit most csinálsz. Nem felejtették el, nem látják be maguktól, neked kell elmondani nekik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!