Igaz, hogy ha valakit igazán szeretsz, mindent megbocsájtasz neki?

Szerintem ez pont fordítva van.

Ha szeretek egy férfit, és pl. megcsal, képtelen vagyok neki megbocsátani-vagy megbocsátok ugyan-de szakítok vele. Pont az óriási csalódás fájdalma miatt. Azért mert megbíztam benne!

De... ha van egy pasi aki gazdag és el lát mindennel és nem szeretem szerelemből, csak érdekből-és rajtakapom hogy megcsal- akkor megbocsátom neki-mert csak érdekből szeretem, és azt amit nyújtani tud. Tehát így nem is bánt igazán. Inkább attól félnék, hogy nehogy elhagyjon:)

Az apróbb dolgokban, bakikban mindenki megbocsát!

De ha igazán szeretsz valakit, akkor a súlyos hibát képtelen vagy feldolgozni!!! Túl nagy a pofáraesés ahhoz, hogy túltedd magadat rajta. Igazából nem is menne.

26.L

Nem elméletileg.

A gyakorlatban azonban igen, aminek az oka legtöbbször a másiktól függés, anyagi összefonódás, gyerekek érdekei.

A tüske ez utóbbi esetben megmarad.

Igen, igaz, csak nem olyan értelemben, ahogy te gondolod.

Vegyünk példának egy megcsalást. Megbocsátom egyszer, kétszer, harmincszor - úgyis megbocsátom, ha szeretem és nem vakít el a bosszú meg a gyűlölet, mert látom benne a jót, és épp ezért nem tudok rá haragudni.

De ez nem azt jelenti, hogy esélyt kap tőlem. Az leső és talán a második után még igen, de többé nem. És hiába érzem úgy, hogy ő az életem, el kell küldenem magamtól, miattam és miatta is.

Miattam azért, mert megérdemlek egy normális életet, ahol megbecsülnek és tisztelnek, nincs szükségem felesleges szenvedésre; inkább fájjon egyszer nagyon, mint örökké megszokottan.

Miatta pedig épp azért, mert szeretem, és nem akarok benne csalódni, és azt sem akarom, hogy olyanná váljon, aki agyba-főbe csal egy másik nőt; nem akarom, hogy rossz ember legyen.

Megbocsátok neki, de mindkettőnk érdekében határokat állítok föl.