Miért szeretsz és miért nem szeretsz otthon lenni?

"Otthon" (a páromnál) azért szeretek otthon lenni mert ott van Ő, ilyenkor finomakat sütünk-főzünk. Itthon (anyuméknál) punnyadni szoktam, leginkább "semmit" tenni, sző szerint. (persze ugye a házimunka mellett). A másik otthonomban (albérletem) otthon lenni a lakótársak miatt jó, most új emberekkel lakom, egy szép "modern" lakásban, alig várom, hogy kihasználjam a legújabb tűzhelyemet:D

Elmenni otthonról meg azért jó mert végre vége a punnyadásnak, lehet látni a világot, intézni a világ dolgait :)

Szeretek itthon lenni, mert az én váram. Rendezgetek, ahogy tetszik.Szeretem hozni a kis kávéscsészémet, vagy eldőlni, vagy olvasgatni.

Otthon nem szerettem lenni, mert egyvalaki mindig belekötött mit hogyan teszek - rosszul. Miért megyek, vagy éppen jövök. Szóval, útban voltam.

Most már jó. Itthon.

Különélek a szüleimtől.Ha kell velük találkoznom,vagy náluk lennem(a régi otthonomban,bár nem igazi otthon volt),akkor gyomorgörcsm van.Egy falat ételt sem tudok megenni nyugalomban,mert állandó sértést kapok az alakomra,a ruháimra,a hajamra,a sminkemre,és mindenbe.Annyira ügyelnem kell,hogy nehogy valamit elrontsak náluk,hogy a végén mindig valami kisebb baleset ér,mert elveszik a figyelmem.(leesek a lépcsőn és hasonlók).Állandó aggódás,alig várom,hogy hazatérjek a saját otthonomba:) Itt imádok lenni,apránként újítgatok,rendezgetem a kis lakásom,nézem a neten a tippeket,hogy mitől lehetne szebb-otthonosabb.Márcsak egy kiskutya,és egy férfi hiányzik ide,de minden megvan:)

Szeretek csak netezni,filmet bámulni,takarítani és bambulni,nagyokat sétálni a környéken.Mindent.

Nem szeretek itthon lenni, mert mostohám el akar már küldeni, érezteti, h a terhére vagyok, és folyton beszólogat, kötekedik, rosszindulatú.

Édesapámmal jó, ha napi tíz percet tudok beszélni, mert aztán mindig jön valaki, akinek baromi fontos mondandója van számára. :(

Úgy általában én vagyok a hetedik, mindig az utolsó, bmiről legyen szó - ha egyáltalán megkérdik a véleményem, de ez fényévente 1x.

Érzelmileg nagy nulla ez a "család", mostohám egoista, apám meg nyalja a s.ggét, pattog neki...

Sokszor vagyok szomorú, mindig alakoskodok, nem lehetek önmagam, mert kinevetnek, állandóan meg kell felelnem nekik, mert ha nem jó, már jön a morgás.

Az egyetlen jó dolog a szobám, mert szép és szeretem.

Nem rég alig másfél hete költöztem össze barátaimmal, hát mit is mondjak:D Felszabadulás volt, egy részről hogy nem kell megfelelnem többé a szüleimnek, azt teszek amit akarok, akkor amikor akarom. Viszont! Nem teljesen felhőtlen az egész... mindent magamnak csinálni, na az durva kicsit, de imádom. Jobb külön a saját kis lakásomban/lakásunkban. Most mikor haza jöttem, már is én voltam a vita forrás xD röhej. Alig várom hogy vissza menjek (:

19L

Szeretek, mert mindig is itt éltem, szeretem ezt a lakást, és most már a mi otthonunk a Párommal. Nem szeretek...hm, jobb lenne, ha lenne egy kert ahol lehetne állatunk vagy növénykék, de ki a kicsit nem becsüli...:)

23N