Hogy lehet valaki ennyire tapintatlan felnőtt gyerekével szemben?

Ha csak egy-egy megjegyzés, akkor nem reagálnék rá, egyik fülön be, másikon ki.

Ha ezzel piszkálnak, nem hagyják annyiban, akkor leülnék velük és elmondanám, hogy ne erről beszélgessünk. Van annyi más téma. De nem úgy mondanám, hogy nem értek egyet a kormánnyal, stb. Hanem úgy általában ne beszéljünk a politikáról.

Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy asszertíven megmondod nekik, hogy számodra kellemetlen ez a vita, és bár tiszteletben tartod a véleményüket, szeretnéd ha ők is tiszteletben tartanák a tiédet, és nem forszíroznák a témát családlátogatások alkalmával.

Hogy erre hogyan fognak reagálni, az sajnos már nem a te döntésed...

Ha ennyire zavar, akkor nem kell oda járni. Felnőtt ember vagy, van saját családod. Nem kötelező oda járnod.

Majd ha egy ideig nem mégy, akkor lehet visszább fognak és rájönnek hogy tiszteletben kellene tartani a te véleményedet is.

Bár ezt kétlem...az ilyen emberek nem veszik észre magukat általában.

Van ilyen munkatársam amúgy, ő facebookon szól be mindenkinek, idegeneknek is. Egyszerűen ölni tudna a Fideszért. Volt hogy majdnem összeverekedett valakivel a munkahelyen is, le kellett fogni.

Tehát megértem miről beszélsz, ismerek ilyet.

Én próbálnám mindig oda kihegyezni a témát, hogy jó-e, ha most összeveszünk a politikán, ahelyett, hogy örülnénk egymásnak.

Egy kicsit próbálnék bűntudatot is kelteni bennük, hogy ha egy nagyszülő szereti a gyerekét és unokáját, akkor örül nekik, ha láthatja őket, de őnekik a kisunokáik mosolyánál fontosabb a politika - tehát úgy látszik, nem szeretik őket. Ha jó színész vagy, ezen kicsit meg is lehet sértődni. ;-)

És igen, ha érdemben nem változik meg a helyzet, szépen ritkítanám a találkozásokat. Esetleg egyszer teátrálisan összepakolnék és hazaindulnék, amikor provokálni kezdenek.

Nálunk is így van. Én felnőtt olvasó nő vagyok, imádok olvasni, ahogy írtad idézlek: " sok olvasás kicsit segít abban, hogy jobban megértse az ember a világot és annak összefüggéseit"

Én kormánypárti vagyok. A szüleim mszp pártiak, mindketten diplomás emberek. Akárhányszor megyek hozzájuk mindig szidják a pártot, istenitik a saját pártjukat. Én nagyon sokszor mondtam nekik, hogy otthon sem politizálok , és nem azért látogatom meg őket, hogy politizáljanak. De nem értenek a szóból. Volt, hogy amikor politikát hozták fel, én mintha nem is hallottam volna elkezdtem teljesen másról beszélni. Ez sem vált be. Végül közöltem veleük, hogy továbbra is látogatom őket, de amint szóba kerül a politika, egy szót sem szólok, csak felállok, és elmegyek. Párszor volt, hogy 5 percig sem voltam, mert elkezdték, én meg mentem. Ma már rájöttek, ha azt akarják, hogy maradjak, nem beszélnek a politikáról. Bevált.

Én úgy vagyok vele, hogy mindenkinek a magánügye, hogy melyik politikai pártot támogat,tart jónak. Nem szabad, hogy a politika vitát generáljon.