Miért felnőtt koromra ütköznek ezek ki nálam?

Én is így voltam, valahogy 25 éves koromig egy percig eszembe se jutott, hogy az apám elhagyott és a létezésemet se hajlandó tudomásul venni, pedig normális ember vagyok, akire egy szülő büszke lehet (önálló, talpraesett, stb, semmi "probléma" nincs velem).

De onnantól vmi kattant és egyedül bőgtem rajta, mintha addig fel se fogtam volna, hogy nekem nincs apám, csak másoknak és én miért nem kellek neki, mikor sokkal gazabb gyerekeket meg imádnak a szüleik.

Sok önsegítő pszichológiai írást olvastam, ez segített feldolgozni ezt. Ha neked egyedül nem megy, kérd pszichológus tanácsát. Az elme sok mindent elfojt, amit a gyermeklélek nem tud kezelni, de idővel kitör. Nálad gondolom most, mert tovább már nem tudod elfojtani magadban.

De ez nem a te hibád, hidd el, ez csak a szüleidet minősíti, és te is szerethető értékes ember vagy. Ha tuljutsz ezen, majd megérted.

Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors című könyvét ajánlom figyelmedbe.

Ezen kívül egy jó pszichológust.

Ha bizalommal fordulsz egy pszichológushoz és fokozatosan (egyből úgysem sikerül, hiszen a bizalomnak ki kell épülnie!), tehát ha fokozatosan feltárod előtte a lelkedet, akkor megoldódik a problémád. Nem 1-2, hanem sok látogatás oldja oldja meg a problémádat. Csak légy bizalommal iránta.

Gyerekkorodban ez még aligha tudott volna kiütközni.

Az ugye nem zavar titeket, hogy a lelkileg egészséges emberek soha nem láttak pszichológust (nem is fognak), míg a lelki selejtek konkrétan egész életükbe rászorulnak? És ez tudjátok miért van? Mert a pszichológussal, pszichológiával semmi sem gyógyítható, csak kezelhető. A lelki beteg az lelki beteg marad, mert jelen állás szerint nincs gyógymód még egy közönséges depresszióra sem. Csak kezelni tudnak.

Évekig jártam pszichológusokhoz. Igen, voltak dolgok, amikben segített, de ha egy gyökér vagy, gyökeresen soha nem tudsz megváltozni, és ez a lényeg. Gondolom feltűnt, hogy általában az önismeretben legelmaradottabb, ostoba emberek, akik annyira ösztönösek, hogy szinte öntudatuknál sincsenek, a legéletrevalóbbak, leggondtalanabbak és a legügyesebbek mindenben. Nem véletlenül emberileg egy cégnél az esetek 90%- ban a vezetők a legbutábbak (emberileg, nem szakmailag. Aki emberileg buta, annak bizony nem sok önismerete van). Általában mindig azok a sikeresek, akik keveset agyalnak magukon. Viszont egy vesztes erre rászorul, mert beteg a lelke neki. Neki bele kell másznia szánalmas önmagába, hiszen a gubancai nem engedik élni... És ameddig éveken keresztül olyan dolgokon dolgozik magán, amik másoknak magától értetődőek... Végig lehet gondolni nyugodtan, milyen élet vár az ilyenre.

Nem ajánlottam alternatívát, mert majdnem 1 évtizedes tapasztalatom során az önismeretben egyetlen alternatívát sem találtam. Az önismeret gyakorlásának már maga a kényszere azt mutatja, hogy az illető el van kaszálva. Ezt gondolom. Minél többet dolgoztam magamon és minél több problémát oldottam meg, annál nagyobb csapások jöttek, míg végül elértem egy megoldhatatlanhoz.

Annyi bizonyos, uccsó, hogy az orvostudomány bevallotan semmit sem tud at emberi elme működéséről, s innentől bizony nagyon is megkérdőjelezhető a pszichiátria létjogosultsága. Főleg, ha azt nézzük, hogy a legutóbbi eredmények szerint minden lelki defektus okozója az áteresztő bél szindróma, azaz a felborult bélflóra. A depressziósok beleiből pl teljesen hiányzik két baktériumtörzs, a Dialister, valamint a Coprochoccus. Tehát a bélflóra helyreállításával, valamint a megfelelő étrend betartásával ezek a gebaszok ha nem is gyógyíthatók, de tünetmentesíthetők.

Mindazonáltal a pszichológia nem annyira ördögtől való. Azt nyújtja, aminek a mai ember leginkább híján van; egy társat, aki meghallgat, s aki (látszólag) foglalkozik a problémáddal. Bármilyen betegségről lettlégyen ugyanis szó, egyvalami közös bennük; az ember nem akar meggyógyulni. Nem meggyógyulni akar, hanem azt szeretné, ha meggyógyítanák őt. Nem cselekvésnek, hanem történésnek akar a részese lenni, amiben neki magának lehetőleg minél kisebb felelőssége van. Ezt az igényt elégíti ki ma a nyugati orvoslás, s a benne foglaltatott pszichológia.