Mit csinálnátok azzal a nővel, aki megpróbálná elszeretni a férjeteket, gyermekeitek apját és szétrombolná a családotokat?

Kérdező, ahhoz képest, hogy a barátnőd, elég erős szavakkal illeted a hölgyet.

Függetlenül attól, hogy nem helyes amit tesz... a barát helye a barátnő mellett van, segíteni kell, hogy visszataláljon a helyes útra, nem nyilvánosan ócsárolni meg lek*ni, még ha névtelenül is.

Szerintem te se vagy jobb nála semmivel.

15:16 vagyok. Köszönöm. Tudod, az a legrosszabb, hogy a párom valóban érdeklődést mutatott. Szegény mindent elmesélt még az érzéseit is. Ott ültem magamban hatalmas dühvel, azt sem tudtam mit csinálja. A párom régen annak a nőnek a szeretője volt, izgalmasnak tartotta anno. Most a párkapcsolatot tartja fontosnak. Azt mondta, mégis olyan izgalmas volt visszagondolni, azt érezni, hogy egy nő, aki tőle idősebb ennyire izgalmasnak tartja őt.

Én véleményem az, hogy ez a típusú nő hazugságban él, hódít, amivel pótol valamit. A pasiknak meg sok esetben elég egy jó szex, pár nap izgalom. Ha nem lett volna erős a párkapcsolatunk lehet hogy lépett volna a párom.

Tisztelem, hogy el merte mondani az érzéseit, el merte mesélni a múltat. Én mindvégig hideg vérrel cselekedtem. Nevetségesnek éreztem magam amikor levelemben megzsaroltam a nőt, hogy elmesélem a férjének a történteket. S akkor is, amikor szánalmasnak tarott a nő, s írta, hogy van miért félnem, mert ő izgalmas és a férfinak ez kell. :(

Tudom, hogy nőknek szól a kérdés, de azért:

Ha együtt vagyok valakivel, nincs olyan nő vagy csel amivel elcsábulnék. Ha próbálkozik, közlöm vele, hogy kapcsolatom van, párom akit szeretek és semmit nem akarok tőle+kerülném és nem szólnék hozzá, de még csak rá sem néznék. Ha tovább nyomul, akkor közlöm vele, hogy egy undorító r.ibanc, akit bottal se piszkálnék.

Ezek után nincs nő, aki tovább nyomuljon.

Nincs hűséges meg nem hűséges típus. A hűség döntés kérdése.

Ha nem akarom, hogy elcsábítsanak, nem fognak. Minden más mellébeszélés.

A kapcsolatért mindig a benne lévő két ember felelős, sosem az egyik, sosem a másik, és sosem egy harmadik személy. Csak könnyebb a harmadikra haragudni, mert így nem kell beismernünk, hogy mi is felelősek vagyunk, és nem kell szembesülni azzal sem, hogy a párunk hibát követett el és/vagy nem szeret, meg azzal sem, hogy a bizalomnak meg a kapcsolatnak annyi.

A csábító okolása nem más, mint önmagunk és a párunk felmentése részben vagy egészben.

Úgy állítod be a férfiakat, mintha egész nap álló farokkal várnák, hogy valaki rájuk mosolyogjon, és azt azonnal meghágnák.

Tudod, vannak rendes férfiak, elég sok, akiket nem lehet elcsábítani, nem lehet velük taktikázni, meg női szir-szar dolgokat bevetni.

Ezt feministaként mondom. A legtöbb férfi nem egy ösztönállat.

Mindenképpen erősen magamba néznék, hiszen én mit rontottam el, hogy a párom ahelyett hogy megbeszélné velem a gondjait, egy másik nő ágyában lel vigaszt.

Aztán a páromra haragudnék, mert én úgy vagyok vele, hogy őt szeretem, és nincs az a földi lény, aki miatt elhagynám. És ha már összeházasodtunk, elvárom tőle is.

Vagy ha nem szeret, mondja meg, és váljunk el békésen.

A nőt nem bántanám, nem alacsonyodnék le ennyire. Vagy kinevetném, hogy nem sikerült elcsábítania a férjemet, vagy gratulálnék neki, hogy megszabadított egy ilyen embertől, aki nem hűséges még a feleségéhez sem.