Hogyan éltétek meg anyukák és gyermekeitek a bölcsi beszokást?

Szia!

Hát mi is a második hétet csináljuk.Az első hét dettó, elvolt simán kijöhettem stb.

Ezen a héten minden borult. Üvölt és sajnos nem csak addig amíg elmegyek:-(

Kedden már annyira sírt hogy nem is tudták megnyugtatni. Csak az ebédnél nem sírt.

Gondolhatod én is elbizonytalanodtam, hogy jól tettem-e...

De mint hallottam ez teljesen normális és kell egy kis idő amíg rájön úgyis érte megyünk!!!!

A másik, hogy a bölcsőde igazgatója mondott valamit...a gyerek azért is sír,mert Mi szülők nem engedjük el!!!

Hogy higgye el szegény hogy jó lesz ott neki, ha még mi sem vagyunk biztosak ebben!

Én azóta a beszélgetés óta már másképpen állok hozzá és remélem hamar beszokik!!

Kitartás!

Nagyon nehéz ez minden érző anyukának!!!!

Hova jártok bölcsibe?

Mi 3.hete járunk, reggel egy kicsit sirdogál, amíg bemegy, de utána jól érzi magát. Az elválás legyen gyors és határozott, ne hezitálva hagyd ott! Jó helyen van, gyerekek közt, a szülőknek gyakran nehezebb, mint a gyereknek. Hamar belerázódnak!

a fiam a 9. héten hagyta abba a reggeli bömbölést... gondolhatod... addig minden áldott reggel, már a kapunál rákezdett, alig bírtam ráadni a benti cipőjét, kapaszkodott, mint egy kis majom, úgy kellett rólam lefejteni. de miután átadtam a gondinéninek, sokszor még pakolásztam a szekrényénél, 1-2 percet csak, és kifelé menet már nem hallottam sírni, tehát tényleg pár perc, és nekem szólt a sírás csak.

aztán egy hétfő reggel elmaradt a sírás, igaz vidám sem volt, azt mondanám inkább, hogy fapofával beballagott, felkéretőzött a gondinéni ölébe és integetett nekem:) addig minden reggel azon bőgtem munkába menet, hogy sír, akkor meg azon, hogy már nem sír...

rendezd el te is magadban, ahogy az előttem válaszolók is írták, fogadd el a helyzetet, legyél róla meggyőződve, hogy ez a legjobb mindenkinek. ő is bele fog törődni. és még valami: mindig mondd el neki, hogy mikor jössz (pl. mire felébredsz, vagy uzsonna után), és érj is oda addigra! így biztonságban érzi magát, nem fog attól félni, hogy ott hagyod, nem mész érte többet stb.

Tejóég, nekem már ettől könnybe lábadt a szeme, ahogy olvastam az általad leírtakat.

Mi minden nap elsétálunk a bölcsi mellett. Még ma is kinn játszottak. Soha nem láttam még olyan kicsit, aki egész délelőtt sírt volna. Szerintem csak addig sír, amíg el nem mégy a bölcsiből. Utána biztosan megvígasztalódik. Biztasd! Kérdezd meg a gondozónőt, ki a barátja/ barátnője a bölcsikébe. Akár reggelente érkezhetnétek 'véletlenül' egyszerre. Hátha könnyebb lenne a bemenetel.