Normális hogyha nö létemre szeretem hogyha a férfi uralkodik rajtam?

csak olvassátok el a kérdést:"Normális hogyha nö létemre szeretem hogyha a férfi uralkodik rajtam?"

Nem nem normális!

Itt uralkodásról van szó! Nem határozott férfiról!

22:33

"Miért ne tudna irányítani egy családot egy férfi? Hánynom kell már ettől a nőimádattól, semmi baj sincs azzal, ha nem a nő irányítja a családot, a férfi egyébként is már az őskorban is a fenntartó szerepét látta el a nő pedig a család lelke"

Valószínű kevés férfi van, aki tud irányítani, úgy, hogy ő intézi a család lelki békéjét, anélkül, hogy a család boldogtalan lenne.

Sok férfi viszont fogalomzavarban van, azt hiszi, hogy a vezetés azt jelenti, hogy nem csinál semmit, csak dirigál.

A nők jobban értenek a család összetartásához, a gyerekneveléshez és a béke megteremtéséhez.

Általában ők akik úgy irányítanak, hogy kevésbé zsarnokok.

A családfenntartó az "csak" a betevőt szerzi meg. A család lelki békéjét nehezebb megtartani, hogy úgy működjön, ahogy kell, és senki ne sérüljön benne.

Kevés igazán jó apa/férj van, aki úgy irányít, ahogy kell, és nem zsarnok.

Ez is egy hülyeség, hogy a "férfi hordja a nadrágot"--szerintem ilyen nincs. Kettő szülő van, közös döntéssel!

Valamikor lehet , hogy normális volt, ma már nem. Ez az életforma nem kivitelezhető, abszolút életképtelen. Csak otthon akarsz lenni, háztartást vezetni? Egyetlen döntést sem meghozni? Nagyon gyorsan utcára rakhat az urad ha rád un. És igen, az elég nagy baj, ha úgy érzed nem működsz irányítás nélkül, ez az élet egyik területén sem lehetséges.

Egy nőnek mindig legyen B terve, és akkor nem érhet meglepetés. Ez az egyfolytában alárendeltség nem sok jóra vezethet.

Rettegek attól,hogy kiveszik a kezemből a sorsom irányítását.Én nem csak egy díszlet akarok lenni,akit néha megkérdez a férje,hogy kék vagy piros,aztán ha választottam,akkor ő úgyis eldönti,hogy mi lesz,én meg csak meg lettem kérdezve,de súlya nincs a szavamnak.

Társ kell,akivel meg lehet vitatni a dolgokat és együtt meghozni a döntést!

Az asszonynak a konyhában a helye idő rég lejárt.Ennél többet érnek a nők és úgy gondolom,mikor férjhezmennek nem a pótapát és nem is a börtönőrüket keresik a férfiban,aki majd megmondja,hogy mi hogy legyen.

Tényleg nagyot koppanhat az a nő,aki ennyire elhagyja magát és mindenben a férjére támaszkodik.A kiszolgáltatottság érzésénél nem tudok rosszabbat.Ha a férjjel pedig valami történik pl.meghal,akkor a nő elárvultan marad a világban,kb.,mint egy újszülött,mert nulla az élettapasztalata és a döntéskészsége.Ez pedig tragikus!

Ki hogy szereti...

Én úgy vélem, hogy egy férfi legyen határozott, olyan, akire teljesen rá lehet hagyni néhány dologban a döntést, akit nem kell úton-útfélen megerősíteni a tetteiben; de tudja elfogadni azt, hogy nekem önálló véleményem van, és ha valamiben nem értünk egyet, akkor igenis hallgasson meg, és közösen döntsünk.

A te kommentedben az uralkodás szóval van a baj; az ugyanis szeretet nélküli, embertelen és egyenlőtlen dolog. Az természetes, hogy bizonyos dolgokban a másikra hagyod a döntést, de nem mindenben, nem ő mondja ki az utolsó szót.

Az, hogy te szeretsz háziasszonykodni mellette, szép dolog. Ha így érzed jól magad, csináld, de csak addig, amíg egyenrangú felek maradtok, és a férfi is tiszteli és becsüli a szereped. Tovább nem érdemes folytatni.

Én viszont nem szeretnék így élni, mert vannak más álmaim, és ez nem feltétlenül a konyha. persze, akarok családot, akikre jó főzni, mosni, takarítani, de nem egészséges ha egyetlen állapotba szorítod magad.

Viszont nem a természet rendje, hogy a férfi uralkodjon, hanem a társadalmi szocializálódás következménye. Azért mert régen, más körülmények és életlehetőségek mellett így éltek, ma már nem kötelező. Sőt! A boldogságra kell törekedni, nem az őskori állapotokra.

Nem az a baj.Nem vagyunk egyformák.

Viszont ha egy férfi ilyen,azt lenézik,még ha egy nő életképtelen,határozatlan azzal nincs baj a társadalmi felfogás szerint.

Szerintem az a legegészségesebb állapot,amikor a két fél közel egyforma arányban osztozik a dolgokon.

Ha folyton az egyik old meg mindent,a másik meg csak van mint egy bábú,az idővel nagyon kellemetlen.

Persze vannak olyan hajlamú emberek akik szeretnek uralkodni másokon,de az sokszor negatív dolgokkal is párosul,ami nekem nem érné meg.