Te hogy kezelnéd az ilyen helyzeteket?

Adott két fiútestvér, mindketten felnőttek, az egyik házas is, a másik 1-2 éve van kapcsolatban a párjával.

Én vagyok a feleség. A sógorommal jó a kapcsolatom, távolságtartó, de nincs bajunk egymással. Mióta összejött a barátnőjével 1-2 éve, rendszeresen találkozunk velük, a családi összejöveteleken is és egyébként is. Az eddigi barátnőivel nem volt gondom, volt, akit kifejezetten kedveltem is, de a mostanival más a helyzet. A lány fiatalabb nálam pár évvel, elég más társadalmi közegből jön, és kb semmilyen szempontból nem vagyunk egy szinten.

Én bármennyire próbáltam az elejétől fogva úgy kezelni, ahogy én szeretném, hogy kezeljenek egy új családban, a lány eléggé bunkó velem és a párommal. Ha elmegyünk valahova négyesben (a férjemék erőltetik), a lány kb semmit nem szól hozzánk, nem beszélget, csak a telefonját nyomkodja. Közös ismerősök pedig azt mondják, velük nem ilyen. Anyósékkal sem. Tény, hogy mi a férjemmel kicsit kilógunk a családból, jóval jobban élünk és sokkal magasabban képzettek is vagyunk… De ott azért szakad már nálam a cérna, mikor a lány egy este alatt 2 mondatot nyög ki, abban is az egyikben a diplomásokat szólja le és gúnyolódik a képzett embereken. Soha nem érdeklődik felőlünk, nem mesél magáról, csak ül.

A gondom az, hogy a férjem és a sógorom rendszeresen ilyen összejöveteleket szerveznek, ahol el kell viselnem a lányt. Anyóséknak eléggé nyalizik, tehát ők nem értenék, mi a bajom vele, soha nem is fogom szóvá tenni. Csak a férjem tud róla.

Te ilyen helyzetben visszabunkóznál a lánynak, vagy szó nélkül tűrnéd a trampli stílusát, ami van neki? Bevállalnád, hogy havi két-három alkalommal is fel kell venned a jópofit és úgy tenni az anyósék meg a sógor előtt, mintha kedvelnéd? Vagy kerülnéd az összejöveteleket? Én már ösztönösen úgy alakítom a dolgainkat, hogy pont akkor ne érjünk rá, mikor velük találkozni kellene, de a férjemet meg nem akarom a sógoromtól eltávolítani.