Valaha el fognak fogadni a gyermekei?

Te akkor valami minimum 50 éves faxival vagy együtt? Van ám gusztusod-hányos smile-!

Ha jól értem, Elektra-komplexusos vagy, vagy hétköznapibban apakomplexusos?

Nem az örömtől dobnék hátast, ha az én majdnem 60 éves apukám egyszer csak egy 25 éves, korombeli (hozzá képest) kis csitrivel állítana haza, az is hét szentség.

Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Az én 56 éves apám is egy 25-35 közöttivel jár(házas)én 28 vagyok.

Soha az életben nem fogom elfogadni, pedig még csak nem is bírom apámat. Ha szeretném, biztos megviselne, de így csak undorítónak tartom apám(a beteg személyisége pont belefér, hogy egy komplexusos lánya korabelit dug). Szerencsétlen sérült csajt sajnálom, hogy nem kezelteti a problémáit, de aki felnőtt létére ilyen ostoba, hogy pszichiáter helyett egy bàcsi farkára mászik, az meg is érdemli.

Szóval jóó távol tartom magam az egésztől, de undor fog el, ha arra gondolok, hogy annyi idős test és lélek kell az apámnak, mint amilyen az enyém, a barátaimé.

Már tiniként is rémes volt, mikor éreztem hogy stíröli a gimis barátaimat, egyetemi szaktársaimat, az élethelyzetünk, hasonlóságaink, korunk, státuszunk miatt arra gondoltam, hogy ők pont olyan gyerekek az apámhoz képest, mint én.

Jelenleg is így gondolom.

Az csak rátesz az egészre, hogy a csaj(feleség)extrém vékony, semmi melle, se feneke és úgy öltözik, mint egy keresztény család tinédzser lánya.

Mellesleg ilyenkor az is felmerül bennem, hogy ha én lennék akár csak egy 10 évvel fiatalabbal(érettségiző gimissel), kb lelőném magam, hisz csak 10 év korkülönbségből, de még 5 évvel lefelé is rendkívül gyerekek az emberek(nem csak a pasik, barátaim sincsenek ennyi korkülönbséggel).

Szeretni sosem fognak, elfogadni sem, beletörődni és elkerülni a legjobb, amire számíthatsz. Azért zaklatnak, mert csak most jöttek rá, hogy az apjuk beteg, még tagadnak, és azt hiszik te viszed bele ebbe. Hamarosan megutálják, ha rájönnek, hogy ő ezt a beteg kapcsolatot magának akarta. Meg kell majd gyászolniuk a normális, szeretett apjukat és új viszonyt kialakítani az új, saját és a társadalom értékrendje által elítélt apjukkal.

Komolyan mondom, egy év terápia (pszichiáternél, nem pszichológusnál) megmentene ebből, megszűnnének a beteg kapcsolataid és egészséges mederben folyhatna az életed. Olyan vagy, mint egy bántalmazó kapcsolatban élő nő, csak neked nem a tested, hanem a lelked sérül úgy, hogy észre sem veszed, normálisnak tartod, csak bizonyos helyzetekben jönnek elő a jelek, ha találsz valakit, aki felhívja rá a figyelmed!

Amin tudsz változtatni, azon változtass!

Utolsó nagyon jót írt.

Nem fognak elfogadni.

Semmi gond azzal,ha egy 30 éves nő összejön egy 50-es pasival.A nő se csitri 22 éves,a férfi is már érett,agyilag egy szinten vannak.Nekem attól van herótom,amikor az 50 -es pasi 20 éveseket fog ki,na az undorító.Ez nem.

A lánya dedós szinten van,nem kell vele foglalkozni,de a volt feleséggel se,ő csak azt a pénzt félti amit havonta kap.Nem kell hogy szeressenek.Tarts tisztes távolságot tőlük,és csak arra törekedj,hogy a ti kapcsolatotok rendben legyen.

28 vagyok, igenis kiakaszt a gondolat, ha valaki apja korabelivel jár, legyen bármikor a korkülönbség. 70-90, 60-80 is kegyetlen, 20-40 is, 40-60 is. Aki szerint ez rendben van, az a nem normális.

Hálistennek az erős többség így gondolja, (nálunk és nyugaton), de még keleteurópában is, sőt szerintem a közel és távolkeleten is, csak nem merik mondani..nagy korkülönbséget elítélik kinézettől függetlenül és nemektől függetlenül.