Az ilyen embert elfogja valaha is fogadni valaki?

Bátyámnak iszonyú rossz természete van, egyátalán nem tudok vele kijönni, maximum ideig óráig.

Mindenbe belemagyaráz, beszélgetek anyuval, vagy valakivel , és beleszól, legtöbbször lekezelően, csak, hogy beszóljon, és innen ki is derül, hogy úgy csinál mintha tv-t nézne, de közben azt hallgatja, hogy ti mit beszéltek, és mibe tud belemagyarázni.

Ilyenkor szólok neki, hogy ez kettőnk témája, legyen szíves nem beleszólni, mert ezt senki nem szereti, akkor alpári módon kezd el beszélni. (Gyökér, nyomorék, fejbe rúglak! Nem vicc, nincs semmi önuralma, fölényeskedik, felsőbbrendűnek érzi magát bárkinél, sosem ismeri be, hogy igazad van, és nem kér bocsánatot).

Másrészt, ha épp beszélünk páromról, szintén édesanyámmal, az utolsó mondatot hallja, de lemaradt az előzményről, már kérdezi, hogy 'mi? Mert mi van?', és ott is felháborodik, hogy ő miért nem tudhatja, ez szintén pofátlanság, lehet épp a magánügyem mesélem el neki, és semmi köze hozzá.

Már van, hogy anyunk is rászól, mikor használtam valamiből, és kérdezte miért nem kérdeztem meg, és elmondtam neki 20-szor, hogy azt hittem nem az övé, hanem a családé, mert nem volt ráírva, hogy csak az övé, és közös helyen volt, és már anyut is kiakasztotta, hogy csak azt hajtogatta, hogy miért nem lehet megkérdezni? akkor már anyu is rászólt, hogy elmondta 20szor, hogy azt hitte a családé, arra is jött, hogy undorító férgek vagyunk, és még hogy anyu nekem ad igazat... (itt is a felsőbbrendűség , hogy esze ágába nem volt, hogy mondja, hogy igazad van, közös helyre raktam, nem kellett volna szólnom, csak azért sem mondja, mert veszít a büszkeségéből).

Mit gondoltok kibírható egy ilyen személyiségű ember hosszútávon?

Másrészt iszonyú nagyképű, ő a munkahelyén lévő dolgot is úgy adja elő, hogy hogyan beszólt a főnöknek stb.. és nagy nagyképű hangon kántálja, hogy ott is ő a valaki...Tehát ezt hallgatni egy idő után, már zavaró.