Te felismernéd/felismerted volna, mikor kell kirakni az elmebeteg rokont a családból?

Kivülálló sokszor jobban látja. Sajnos a mi családunkban is tragédiával végződött egy hasonló eset, ott a saját apját ölte meg a 35 éves "gyerek". Pedig az egész család tudta, hogy baj van, nem normális a srác, próbáltak ők beleszólni, de sajnos a szülők homokba dugták a fejüket. Meg ugye kik vagyunk mi, hogy beleszóljunk. Remélték, hogy a kezelés, gyógyszerek elegendőek lesznek.

Itt én már a rovarírtós résznél elvittem volna szakemberhez, de ez ugye én vagyok kivülállóként. Az anyja, apja is érezte, hogy valami nem okés, de ráfogták nyilván, hogy csak gyerek.

Jaj, nagyon szörnyűek az ilyen esetek.

Nem az anyja, a mostohaanyja volt az.

Nem, nem valószínű, hogy az ember el fogadja hogy a gyereke egy szornyeteg.

Egyebirant a rovarirtos eset utan korhazi kezelesen vett reszt, mert tovább fenyegette a mostoha anyját azzal, hogy megoli.

[link]

Sajnos egyre több és több mentálisan sérült gyerek születik, amire csak rátesznek a filmek, játékok, a mindent megengedő nevelés és a szülői elfogultság. Valamiért ilyenné "kell" alakulnia a világunknak.

A tágabb családunkban is van család, ahol a három gyerekből egyik sem normális és borítékolható, hogy a legnagyobb 15 évesen minimum verni fogja a szüleit, de a fejüket a homokba dugják, még csak szóba se lehet hozni.

Úgy tudom, hogy gyógykezelésre nem lehet senkit kényszeríteni, csak ha ön/közveszélyes.

Nem hinném, hogy bárkire is rá lehet bizonyítani, hogy közveszélyes, amíg csak rajzolgat, kisebb dolgokat csinál...

A rovarirtós esetnél? Á dehogy! Sokkal előbb föl kellett volna ismerni!

Már ott, hogy kisgyerekként bántja a testvéreit (bár ez még lehet testvérféltékenység) és a háziállatot. Az én kisfiam még élettelen tárgyakkal sem agresszív, nemhogy egy kisállattal vagy a testvérével.

És akkor még nem kirakni kellett volna, hanem rendbe hozni, ami zavar volt a lelkében. De foglalkozni a problémával!

Mindig vallottam, hogy Amerika a korlátlan hülyeségek hazája. Ez a történet ismét megerősített véleményemben.

A szülők neveléséről a véleményem: ki mint vet, úgy arat.

Ja, mostohaanya?

Akkor eszerint volt egy válás. Ha apuka nevelte tovább, akkor komoly zűr lehetett anyával. Már a válás alatt készülni kellett volna rá, hogy ez nagy trauma neki, és utólag rendbe kell hozni a lelkét.

Goldmund!

Jó szöveg. Kár hogy itt nem a nevelés volt a probléma. A gyerek mentális beteg volt.

Amiben nyilván van genetika, de biztos a nevelés (környezeti hatások) is számítanak.

A génekkel nem lehet mit csinálni, de ha valaki beteg, akkor kezelni kell. És nyilván minél korábban kezdődik a kezelése, annál jobb eredmény várható.

Hiába mondanám, hogy felismerném, mert egyáltalán nem biztos. Mármint teljesen más benne lenni, mint kívülről szemlélni. Bár az állatok bántalmazása köztudottan a pszichopátia egyik jellemzője.

De ha mégis: sok szülő azért nem tesz semmi szerintem, mert fél. Fél, hogy mit fognak szólni a rokonok, az ismerősök, hogy az ő nevelésükben van a hiba, hogy miattuk olyan a gyerek amilyen. Sokan azt hiszik, hogy ha valaki a családban súlyos mentális beteg, akkor az mennyire kínos, ezért képesek és elbagatelizálják a dolgot.