Mit csináljak, ha szinte már nálam lakik? Nagyon zavar sokszor

Unokatesómmal 2 év van közöttünk, én 20 éves vagyok, ő 22. Szóval korban így nincs nagy különbség, de más az életünk azért. Nemrég szakított vele a barátja, és így hirtelen nem is tudta, hová menjen (a sráccal éltek együtt, a lakás a srácé). Úgy volt, hogy két éjszakát nálam lesz, aztán hazaköltözik a szüleihez. Arra még úgy azt mondtam, hogy oké persze, én sem akartam a sz...rban hagyni, meg kivolt a szakítástól is. Utána mondta, hogy esetleg néha nálam alhatna-e, ha későn van dolga a városban, de hogy havonta ez ilyen 2 alkalom lenne maximum. Októberben egy hétig végig nálam volt, utána is zsinórban 2x4 napot. Ráadásul én az egyedülléthez szoktam, 2. éve egydül élek. Nagyon eltérő a ritmusunk. Én korán kelek, reggelente szeretek még egy órát csak úgy nézni ki a fejemből, kávét főzni, kicsit melósabb reggelit összeütni, sütni esetleg. De mivel ő a nappaliban alszik, 9-10-ig a szobámból alig tudok kimenni (amerikai konyhás a lakás, szóval egybe van szinte a nappali-konyha-étkező rész). Én éjszakába nyúlóan szoktam tanulni, de ő olyankor már vacsit rendel, filmezik, beszélgetni, és sajnos olyan vagyok, hogyha nincs full csend körülöttem, oda a figyelmem, nagyon könnyen elterelődik.

A rezsi is megugrott, mert ő is napi 2x fürdik, mint én (reggel tusol, este fürdés), nekem elég bentre a 21-22 fok, ő 25 fok alatt megfagyna legszívesebben, ezért folyton megy a fűtés, én meg kitikkadok a szobámban.

A másik, amitől kivagyok, az a kölcsönkéregetés. Nagyon sok cucca még a barátjánál van, egy része már otthon, ő meg általában a ruháit hozza csak, ha jön. Ezért ilyeneket, hogy smink, parfüm gyakran kér, csak nekem ezek drága holmik, high end termékek. Viszonyításként, egy 30 ml-es alapozó 14 ezer forint. Vigyázok rá, nem teszek magamra túl sokat, ő meg úgy locsolja, mintha az egész testét akarná vele bekenni... És így azért nagyon hamar elfogy, a következőbe meg nem fog beleadni.

Meg úgy alapból, zavar már az, hogy tudom, hogy ott van az ajtó másik oldalán, hogy nem egyedül vagyok. Nem akarom bántani, de nem erről volt szó.