Szerintetek túlreagálom?

Az a helyzet hogy a barátommal már lassan 4 éve hogy együtt vagyunk ebből lassan 1 éve hogy együtt is lakunk a közös házunkban! Engem múlt hónapban operáltak és még mondhatni azóta is, lábadozok'' és sajnos 2-3 hónapig nem is dolgozhatok! Viszont mióta műtöttek a barátomra nem lehet számítani segítségileg! Mivel gyomor műtétem volt diétás ételeket kell ennem és figyelnem kell hogy az injekciókat amiket kaptam mikor adom be magamnak! A barátomra viszont nem számíthatok mivel kértem hogy segítsen legalább bemászni a kádba és az volt a válasza hogy munka után van és hagyjam mert fáradt! (persze amint hazajön munkából ahol ő csak 8 órát dolgozik én dolgoztam mindig 12-13at, szóval hazajön és le ül játszani a számítógép elé és egész nap ott van!) Múltkor véletlenül elfelejtettem hogy nem szereti a rizst és csak úgy magamnak azt csináltam és kiverte a hisztit hogy egész nap otthon vagyok de ha hazajön ő rendes kaját persze meg sem érdemel.

Vezetni persze nem vezethetek ugye és kellett mennem vissza a kórházba hogy kiszedjék a varratokat persze akkor se ért rá hanem elment valahova szóval apóst kellett megkérnem. Mióta ki kerültem kórházból nem vagyok sem jobban se rosszabbul de orvos szerint ez még rendben van. Múltkor kint teregettem és meghallottam hogy a barátom telefonon az anyjával beszél hogy én egy semmirekellő vagyok és folyamatosan sírok hogy mennyi bajom van bezzeg ő... Szarul esett persze csak magamra vettem hogy tényleg én lehetek a hibás. Nővérem pedig azt mondta hogy nehogy magamra vegyem mert a barátom a vétkes. Szerintetek? Ha kell még mesélek!