Hogyan reagáltok arra -családon belül - ha valaki azt mondja hogy megtesz valamit valamikorra / = megígéri / és nem tartja be? Vagy direkt nem tartja magát ahhoz?

Ha ő figyelmen kívül hagyná az én kéréseimet, én is figyelmen kívül hagynám az övéit. Pl hogy már megint nincs tiszta ing, tiszta gatya, melegítsél ebédet, hozz egy pohár vizet stb. A nő nem cseléd a családban, a férfi meg nem kiszolgálni való basa.

Valaminta helyedben nem hálálkodnék ezerszer. Egyszer köszönném meg, azt is akkor, ha már el van végezve. Nem olyan fantasztikusan hatalmas tett, ha egy férfi magától megtalálja a szemetest vagy a szennyesládát, hogy piros betűvel kellene felvezetni a naptárba.

"nagyon csalódott vagyok, mert számítottam rá, hogy megcsinálod, megbeszéltük és bíztam benne, de most úgy érzem, hogy teljesen felesleges az egész, mintha mindent nekem kellene csinálnom, és hiába kérnék egy kis segítséget."

Fejezd ki neki, hogy TE mit érzel, mikor szarik arra, amit megígérd. Ne mondd neki, hogy sose csinálod meg, leszarod mit ígértlél stb. mert még ő lesz felháborodva. Azt mondd meg neki, hogy benned milyen érzéseket kelt, hogy le vagy szarva. Ha egy kicsikét is fontos vagy neki, akkor megpróbál változtatni a viselkedésén, hogy ne okozzon kellemetlen érzéseket neked. Lehet nem elsőre.

Olvasva a soraidat, még mielőtt az apa részhez értem volna, pont az jutott eszembe, hogy mintha a saját apámról beszélnél. Tiszta ugyan ez.

Elvárja a dicséretet, abból táplálkozik, elvárja, hogy azonnal ugorjak neki, ha éppen nem tudok, mert nem vagyok a közelben, akkor azt kapom, hogy be ne tegyem a lábam többet a házba. Ha elintézem neki azonnal, amit kér, akkor odapöttyent egy morcos, nagyon halk "kössz"-t, mintha szégyellné, hogy meg kell köszönnie.

Ha ő megígér valamit, akkor nem tartja be. Könyörögni kell neki mindenért, és mindig azt mondja, hogy ne sürgessem. A szobámat egy évig festette, még jó, hogy nem lakok otthon. Irigy is sajnos, van egy csomó műszaki cikke, két fényképezőgép, ha kölcsönkérem az egyiket, nem adja oda, azt mondja, hogy: vegyél magadnak.

Átérzem a helyzeted, de sajnos ezen nem fogsz tudni változtatni, ilyen a természete. Apám is egy önző ember, aki csak magát nézi, csak azt, hogy neki jó legyen. A szeretetet csak hírből ismeri, vagy ha érez is egy szikrányit, azt kimutatni nem képes. Én már megtanultam elfogadni, nem várok tőle semmi szeretetet, megbecsülést, elfogadtam, hogy ilyen az apám, akitől semmi jót nem kaptam, az életemen kívül.