Miért ilyenek? Mi a véleményetek, tényleg én lennék a rossz, mert véghez akarom vinni, amit szeretnék?

19/l vagyok, leérettségiztem.Tovább szeretnék tanulni.

Most elkezdek dolgozni a egy gyárban-eddig is dolgoztam mindig, csak eddig diáékmunkával,most rendesen-, ahol anyám és nevelőapám is dolgozik. Anyáékat nem érdekli az egész, hogy én tényleg tanulni szeretnék, mert tudom mit akarok, mi érdekel, de még olyanokat mond, hogy lehet, hogy majd itt maradok, meg mi lenne ha dolgoznék...

És hiába mondom, hogy mert nekem nem az az életcélom, hogy hogy éhbérért robotoljak, ahogy ők is minimálbérért és alig éljek meg, félre se lehet tenni belőle. Ha meg nem tanulok, akkor soha a büdös életbe nem leszek előbbre ennél, és én nem ezt szeretném.

Nem értem, miért ezt tartanák jónak, pont ők, amikor a fizetésből a hónap végén már mindig kölcsön kell kérnünk, a számlák elmaradva, meg a többi.

Később meg már nekem nehezebb lenne, mert nekem apám halála után jár az árvasági, ami csak addig jár míg tanulok.-Hozzáteszemm, ebből csak negyedét sem tartom meg, mert anyunak adom! És ami nekem kell=van, azt mind én veszem magamnak, nem az ő pénzükből... Engem ők semmiben nem tudnak támogatni, így később az egyetemnél sem! Ezért is fontos, h amíg lehet, tanuljak.

Most egy kicsit kevesebbet adtam oda neki belőle, és már én vagyok a rossz, mert itt vannak a számlák, enni is kell, stb. De nekem nem ad soha semmire, ki kell váltanom a munkához az erkölcsit, be kellett párszor utazgatnom is...

Ráadásul szeptembertől nem tudok adni az árvaságiból, mert tanév kezdéskor kellenek könyvek, ott lesz a kollégium, kajálni is kell, utazás és a többi kiadás.

de hát elvégre is ezért jár az árvasági nem? Hogy nekem is lehetőségem legyen tanulni. A családit amúgy is neki adom majd, ahogy van. Meg sokszor adtam nekik kölcsön, amiből sokszor nem is láttam viszont. És én lennék a rossz? Úgy elcseszték a kedvem ezzel tegnap, meg ma is szóba került.

Én nem, szeretném az én életemet is elcseszni, ha nem jön össze amit akarok- amit kétlek, mert kitartó vagyok és nem szoktam feladni-, akkor úgyis megyek én is gyárba.

De azt is mondták, mert h hiába tanulok, úgyis itt fogok kikötni. Rosszul esik ez az egész...