Mért ilyen velem anyám?

12:37 vagyok

nem lehet hogy azért iylen ideges anyukád emrt apukád és ö közte van valami féle feszültség és rajtad probálja le vezetni?

Nem értem az ilyen emberek miért vállalnak gyereket...

Sajnálom.

12:37, 12:38 vagyok

szerintem üljetek le hármasba (ha mindenkinek elsz ideje rá) és beszéljétek emg a problémátokat.Úgy hogy mindenkit hagytok szóhoz juttni és nem szol belle egyik se a másikéba.

Hát ez a valóság és akkor csodálkozunk hogy itt tart az ország!

Így teszi tönkre ez a rohadt nyomor a családokat, hogy az embernek 12 órát kell robotolnia ha ki akarja fizetni az alap számlákat.

Szerintem a kérdező jobban járna, ha a nagyszüleihez fordulna ha vannak..

Megszakad a szívem, amikor ilyen szomorú sorsú kiskamaszok panaszát olvasom! Nem tudom, miért ilyen veled az anyukád, jó lenne hallani a másik oldalt is, úgy lenne teljes a kép. Ennek ellenére azt mondom, nincs olyan helyzet, amikor egy ÉDESANYA így beszélhet, viselkedhet a gyermekével. A legjobb lenne, ha valahová el tudnál menni nyaralni (tábor, rokonok?), hogy kicsit pihenjenek, kikapcsolódjanak, beszélgesenek egymással a szüleid. Lehet, hogy nem is veled van a baj, hanem köztük vannak súrlódások, csak anyukád ezt a feszültséget nem tudja leplezni és sajnos te is kapsz belőle.

Figyelj csak, van egy ötletem! Nem tudom, hogy az ország melyik részében laksz, de ha a szüleid is beleegyeznek, szívesen meghívunk magunkhoz néhány napra nyaralni! Drága progamokat nem tudok ígérni, de bicikliznénk, kirándulnánk, a kisfiunkkal és a szomszéd gyerekekkel játszhatnátok, sokat beszélgetnénk, sütögetnénk és medencéznénk a kertünkben, stb., ha beleférne neked egy hétvége is, akkor elmehetnénk egy napra a Velencei-tóra strandolni is. Kérdezd meg a szüleidet, hátha elengednének! Ha nyitottak rá és szeretnének megismerni minket, szívesen látjuk őket is egy kávéra, sütire, amikor elhoznak. Ide írj, ha elfogadod a meghívást: nyuszifulovi@gmail.com

Remélem,jobb kedved lesz! :=)

Csak tudnám minek az ilyeneknek, gyerek de komolyan!

Primitív állatok a szüleid, már ne hari.

Jobban teszed ha elkerülöd őket, és inkább átmész a haverokhoz.

Első blikkre te egy jólelkű, szorgalmas, segítőkész gyerek vagy. Mivel kamaszodsz, ezért sértődékenyebb vagy mint kellene, és még nem tudod, hogyan kell helyesen kezelni a konfliktushelyzeteket. Ez egy nehéz időszak mindenki számára. Talán anyukád meg kicsit depressziós valamiért plusz, ahogy látom túl soknak érzi a munkát, amit el kell végeznie. Neki is szüksége van időre, hogy kipihenje magát. Talán úgy érzi, hogy nincs energiája semmire, még arra sem, hogy veled többet foglalkozzon. Valószínűleg ezek a dolgok okoznak feszültséget közöttetek.

Ezek a dolgok - ha nem derítitek ki a probléma gyökerét - hamar és elég csúnyán el tudnak mérgesedni, aminek semmi értelme, mert általában könnyen tisztázható dolgokról van szó.

Próbáljatok beszélgetni őszintén ezekről a dolgokról, bár lehet, hogy anyukád nem fogja tudni megfogalmazni jól, hogy mi a baj, lehet, hogy ő sem érti még a saját érzelmeit sem. Azonban abban szinte biztos lehetsz, hogy nem akar téged bántani, és semmiképpen nem akarja, hogy elköltözz! Biztos vagyok benne, hogy szeret téged, de most nagyon rossz passzban van. Türelmesnek kell lenned.

Gondolj arra, hogy amíg valaki mondjuk beteg de nem tudja, hogy mi a baja, addig sokkal rosszabbul érzi magát, mint amikor már tudja mi a baj és azt is tudja, hogy mi a gyógymód! Akkor már "látja a fényt az alagút végén", ezért próbáljatok meg tényleg őszintén (de nem bántóan!!) az igazság mélyére nézni.

Másrészről az igazság és valóság soha nem egyértelmű, mindenkinek más a valóság. Próbáljátok meg kideríteni, hogy hol különbözik a kettőtök valósága!

Ha a beszélgetések útján sem rendeződik a dolog, akkor javaslom, hogy egy szakemberrel kéne beszélgetned a problémáidról a te érdekedben ( kezdetnek mondjuk a gyerekorvosodhoz/háziorvosodhoz/kedvenc tanárodhoz fordulj ) Ez nagyon fontos! Az emberek azt hiszik, hogy mindent meg tudnak oldani egyedül, de hidd el, jól jönnek az ötletek egy tapasztalt és problémamegoldásra specializált embertől.

Sok sikert,szeretetet és lelkierőt!!!

@13:00: Nem, nem. Ez nagyon önzetlen felajánlásnak tűnik, de igazából azt akarod bebizonyítani,hogy te jobb szülő vagy, mint bárki más. Ez nem igaz!

Ad 2. Sajnos nagyon sok gyereknek kell hasonló gondokkal megküzdeni, de nekik kell megoldani a problémát valahogy. Nem kidobott kiskutyákról beszélünk, akiket egy hétre be kell fogadni, hanem érző, tudatos emberekről, akik képesek arra, hogy problémákat oldjanak meg és később felnőttként is megállják a helyüket a világban.

Nem egy elveszett gyerekről beszélünk, hanem egy nagyonis talpraesettről, szóval a tábor jó ötlet, de semmiképp sem ilyen formában.

Igen, az élet sokszor kemény, de a rossz dolgok élettapasztalatot adnak, ami később a hasznára fognak válni.

Akár meg is sértődhetsz azon, amit írtam, de saját tapasztalatból is írok. Soha nem bántam meg, hogy nem fogadtam el sem érzelmi, sem anyagi "adományokat". Hidd el, ős is képes lesz megoldani a gondolkat. Ehhez tanácsra, tapasztalatra van szüksége,hogy közeledjen a szüleihez és nem arra, hogy még jobban eltávolítsák a saját családjától!

@Kérdező: Ne hidd azt, hogy máshol zöldebb a fű! Ahol mégis zöldebb, ott más a gond...Ha ezt a dolgot helyesen oldod meg, már nem kell aggódnod a jövőd miatt ;-)