Miért hívnak állandóan az ilyen családi összejövetelekre?

Testvérem külföldön él, és mikor hazajön pl. nyáron, mindig van valami főzőcskézés, vagy bogrács vagy grill, stb. Én már külön élek, de ilyenkor mindig engem is hívnak. Ami számomra egy pokol. Nem a testvérem miatt, mert vele jó a kapcsolatom, inkább a szüleim, nagyszüleim miatt. Anyukám borzasztó buta, és ezt hangoztatja is, egész nap az ő hangját hallani, amitől nap végére már fáj a fejem. Egész nap ő akar beszélni, nem érdekli, hogy a másik hat ember nem csak őt akarja hallgatni, nincs tekintettel senkire. Ezért se szeretek beszélgetni vele, mert nem figyel a másikra, mindig csak ő mondja a magáét. Aztán ott vannak a nagyszüleim, akik meg állandóan tukmálnak mindent az emberre. Fél percenként kérdezgetik, hogy nem vagyok szomjas, kérek sütit, jégkrémet, ebédnél is nézik a tányéromat, mikor fogy el, és mondják szedjek még, mintha én magamtól nem lennék képes rá. Nem 5 éves vagyok, el tudom dönteni mikor vagyok szomjas, éhes, és akkor majd kiszolgálom magamat. Aztán jön, mikor elkezdenek a politikáról vitatkozni, papám meg anyukám párja, aminek semmi értelme, de fél óráig azon vitatkoznak, ilyenkor meg anyukámat zavarja, hogy nem ő van a középpontban és nem ő beszél, akkor elkezd egy másik témát mondani a mellette ülőnek, abból meg az lesz, hogy túlkiabálják egymást és káosz az egész. És a testvérem, aki miatt meg az egész lett rendezve, el van nyomva, mert mindenki csak magával törődik. Undorító. Én már azt csinálom, hogy nem is ülök közéjük, egy külön kisasztalhoz ültem, ott ebédeltem "nyugiban", kiszolgáltam magamat, meg a hintaágyban próbáltam meditálni, hogy kibírjam valahogy. De persze ilyenkor én vagyok, aki kihúzza magát a programból. De akkor minek hívnak állandóan? Majd én a testvéremmel rendezek programot amíg itthon van, de velük miért kell találkoznom, ha egyébként se tartjuk a kapcsolatot? Miután szüleim elváltak, én apukámmal éltem (már onnan is elköltöztem), így csak ritkán találkoztam a családom ezen felével. Sokkal otthonosabban érzem magam apukámnál és az ő szüleinél, ott csend van, megvárjuk míg a másik befejezi a mondandóját, mert figyelünk a másikra és megtiszteljük ezzel. Mit tehetnék, hogy ne legyen kötelező mennem az ilyen összejövetelekre? Ha csak simán nemet mondok, abból sértődés lesz..

L/23