Vajon egy babának kell "beilleszkednie" a családba, vagy a családnak kell őhozzá alkalmazkodnia?

El kell látni, mivel ő még nem tudja magát, és ezzel már alkalmazkodtál is az igényeihez.

Ő is alkalmazkodik hozzád, mivel a család meglátogatja, addig ébren kell lennie vagy elmentek a tengerpartra, és ha akar, ha nem veletek tart.

Ha van kutyád megtanulja milyen a közelsége egy állatnak, és alkalmazkodik hozzá.

Szerintem belenő a házaspár napi rutinjába és hasonul.

Szerintem helyes, ha nem adják fel a szülők a teljes előző életüket, és nem egy 24 órás kiszolgálógéppé válnak a kis trónörökös körül. Igen is, a gyerek érdeke az is, hogy teljes értékű szülei legyenek, hogy tudjanak feltöltődni is.

Egy gyerek vállalásával fel kell készülni a változásokra, de nem kell mindenről lemondani. A pletyizés meg azért is jó, mert a gyerek hamar megtanulja, hogy egy közösségbe született és apán meg anyán (meg az esetleges testvéren, aki egy betolakodó vetélytárs a szülői szeretetért) kívül még mások is vannak a világon.

Babás újságokban sokszor olvasni erről. :)

AZ egyértelmű, hogy ha megszületik egy pici baba és ő még hihetetlenül kiszolgáltott az ember nem teheti meg, hogy csak úgy elszalad pl műkörmös, mert "jaj már 2 hete nem voltam!" Amíg nagyon pici figyelni kell a babára és ki kell elégíteni az igényeit, mondhatjuk úgy is, hogy a szülő alkalmazkodik, de szerintem ez nem jó kifejezés.

Azt viszont szokták íni, hogy a babának be kell illeszkednie. Ez nem azt jelenti, hogy babóca tudomásul veszi, hogy teszem azt 5 naposan már bébiszitter vigyáz rá, mert anyuci szőke és nem nőhet le a haja csak azért, mert gyereke lett. Ez alatt arra kell gondolni, hogy minden családnak van ritmusa, szokásai. Vannak,akiknél mindig nagy a jövés-menés, ezt a baba kell, hogy megszokja. Nyilván ha alszik a felnőttek nem zajonganak, de nem kell évekre lemondani a társaságról. Vagy ha a szülők állandóan mennek valahova, akkor nem az van, hogy onnantól, hogy gyerekük lesz egész nap otthon ülnek, hanem a babóca is megy velük és megszokja, hohy autóznak. Persze közben végig szem előtt tartják a gyerek szükségleteit.

Nem tudom érthető-e, amit írtam?

Röviden talán úgy foglalhatnám össze, hogy a gyerekeknek meg kell szokniuk, hogy a szüleiknek van egy életstílusuk, habitusuk, de természetesen közben a szülők is elfogadják, hogy a gyereküket el kell látni, érzelmi és fizikai szükségleteit ki kell elégíteni. A lényeg, hogy a szülő se érezze magát rabszolgának és a gyerek se érezze magát elhanyagoltnak. Mint mindenben itt is a középút helyes.