Ahol nem tervezetten, fiatalon jött a baba, a szülők, csalágtagok hogy fogadták a hírt?

Mi nem is terveztük, sőt eszünkbe sem jutott, hogy házasság vagy gyerek szóba jöjjön. Hiába voltunk együtt már 3 éve, sőt együtt is éltünk nem iugazán akartunk gyereket. Amikor tehes lettem, úgy döntöttünk, hogy tartsuk meg, végül is miért ne?. Nem csináltunk színházi előadást, hogy közöljük a családdal. Amikor találkoztunk velük akkor csak közöltük, hogy baba lesz. Anyósomék nagyjából úgy reagáltak mintha azt mondtuk volna, hogy a sarki boltban nem kapható krumpli. Nem igazán érdekelte őket. A válaszuk valami olyasmi volt, hogy: Aha, jól van... gyertek enni, mert kész a kaja.. etc.

Szüleim meg sosem voltak jó szülők, anyám alkoholista volt, apám szintén. Velük felsleges lett volna közölni, mert a pián kívül semmi sem érdekelte őket.

Második gyermekünket már be sem jelentettük. Nem volt értelme..

Nézd, tudom, hogy pozitív válaszokat vársz, hogy megerősítsd magad a szüleid és a rokonok előtt, de én neked akarok jót.

Ha olyan éretlen és bizonytalan vagy, hogy a szüleidtől és a családtagoktól félsz, hogy mit fognak szólni egy "véletlenül" bepottyant baba miatt, akkor jobb volna, ha inkább még várnál azzal a gyerekkel. Semmiről sem maradtál le. Értsd: abortusz, most, azonnal.

Esküvő, munka, biztos érzelmi és anyagi háttér és főleg érelmileg felnőtt, stabil férfi és nő. Ez a jó házasság és a jó anyaság-apaság titka.

Nem vagyok tizenéves, nagyon-nagyon sok élettapasztalatom van. Szinte minden olyan kapcsolat, amibe "belepottyant" a baba (azért írom idézőjelbe, mert ez egyenesen nonszensz, amikor van tisztességes fogamzásgátlás, HA akarod) előbb-utóbb véget ért. Megcsalás, pofára ejtés, elválás, vagy pokoli rossz házasság - ez a mérleg. És mindet, kivétel nélkül mindet a gyerek szívta meg.

Én azt javaslom, hogy gondold át alaposan, beszéld meg a pároddal, és úgy dönts. Inkább egy abortusz most, mint egy elcseszett élet két-három év múlva, egy kisgyerekkel a hátad mögött. De te döntesz, én csak tanácsot adtam.

És nagyon szívesen.

Édesanyám mindig azt mondta: "Majd ha pasid lesz, és arra kerül a sor, vigyázzatok, védekezzetek. De ha becsúszik, semmi baj, megtartjuk."

Sose féltem :)

Nem történt velem "vidám kis baleset" ( - Bob Ross) de ha lenne, szeretettel várnánk a párommal :)

(Ő amúgy alvajáró - eléggé keveredik ilyenkor a valóság az álommal. Pár napja nálam aludt, és azt álmodta, hogy terhes vagyok. Rátette a kezét a hasamra, és nagyon őszintén, szélesen mosolygott:))) )

"Szinte minden olyan kapcsolat, amibe "belepottyant" a baba (azért írom idézőjelbe, mert ez egyenesen nonszensz, amikor van tisztességes fogamzásgátlás, HA akarod) előbb-utóbb véget ért. Megcsalás, pofára ejtés, elválás, vagy pokoli rossz házasság - ez a mérleg."

Ebben az "érvelésben" csak annyi a probléma, hogy nem "becsúszott gyereket" kapcsolatok 99 %-ra ugyanez igaz.

Emellett van elég sok olyan kapcsolat, ahol "véletlen" lett gyerek és mégis jó házasság lett belöle.

Én 23 évesen szültem a gyerekem. (házasságban)

Anyám először nem volt lelkes, de a terhességem második felétől, egészen haláláig (10 éves volt ekkor a gyerekem) mintanagymama volt.

A gyerek semmiben nem hátráltatott, sőt a gyes alatt elvégeztem pluszban egy keramikus kézműves szakmát, passzióból.