Hogyan lehet átvészelni a magánszféra teljes hiányát egy ilyen családban? Mindjárt megőrülök!
Hát, hol is kezdjem...
16 éves lány vagyok, nulla személyes térrel megátkozva. Heten vagyunk testvérek, én vagyok a hatodik a sorban, öt nővérem és egy öcsém van. Bár elméletileg négy tesóm is úgyszólván "kirepült" már, egy sajnálatos eset miatt a legidősebb nővérem kénytelen-kelletlen hazaköltözött, immár két gyerekkel az oldalán; a nagyobbik öt, míg a kisebbik még csak egy éves. Lakhatási körülmények: két és fél szoba. Hány emberre: nyolc. Közel egy éve tart ez az állapot, és úgy érzem, nem bírom ki már idegekkel. Anyámmal és az idősebbik nővéremmel lakom abban a félszobának titulált lyukban, úgy, hogy a nővérem és az anyám egy ágyban alszanak. Mivel ez a kis "szoba" eredetileg konyha volt, sajna mellé épült a család éléskamrája is, úgyhogy egy rohadt perc nyugtom/nyugtunk sincsen, mert a család valamennyi tagja szükségesnek érzi, hogy kb. másodpercenként tiszteletét tegye a spájzban, vagy éppen itt lebzseljen... Kínomban már nem egyszer elgondolkoztam azon, mi lenne, ha fognám azt a kevés pénzemet, és lelécelnék egy időre otthonról, de végül midig sikerült lebeszélnem magam róla, talán az ismeretlentől való félelmem vagy mi miatt, lényegtelen. A legidősebb nővérem is egy basáskodó alak, legszívesebben a fejemet verném a falba miatta, folyton lepasszolja nekem meg anyámnak a kölkeit, van, hogy egész napra (ráadásul a születésnapom is gyerekpesztrálással telt, no meg takarítással és sok-sok bőgéssel.), míg ő éli a világát. Emellett sosem hagy nekem, sem másnak nyugtot, szinte kényszerét érzi annak, hogy ott tegyen keresztbe nekünk, ahol tud (hiszen, ha neki is rossz, nekünk miért legyen jó? Önző szemét.) Reggel hatkor takarít, ugráltat, csicskáztat minket, zsarnokoskodik, emellett olyan bunkó, hogy azt sokan megirigyelhetnék tőle. Ha ő főz, nem szívesen ad belőle (közben a MI alapanyagainkat használja fel, de semmi gond...), ha pedig mi készítünk valamit, akkor egyből jusson neki is, különben kitör az Apokalipszis. A kisujját nem mozdítaná semmiért, mégis mi vagyunk lusták az ő szemében, na meg hálátlan kis görények, ha nem ugrunk füttyszóra a segítségére. Voltak azért olyan stiklijei, amiket sosem fogok megbocsátani neki, például amikor nagyon beteg voltam még olyan november környékén, és már a tanáraim mondták, hogy menjek haza, annyira rosszul voltam. Persze "drága" nővérem jól megörült ennek a lehetőségnek, és amint hazaértem, már nyomta volna a kezembe a babáját (aki akkortájt olyan 6-7 hónapos lehetett maybe), mire én mondtam, hogy nem igazán vagyok olyan állapotban, egyrészt a betegségem, másrészt két óra buszozás miatt (kollégista vagyok). Erre ő felcsattant, hogy őt ez nem érdekli, és ott hagyta a gyerekét a nyakamon, persze bőgött, mint az állat. Izmozott bennem a láz rendesen, szédültem, a fejem majd' szétrobbant, ráadásul még ez is... Nem csoda, hogy utána a lehető legkeresetlenebb szavaimmal adtam a tudtára, velem nem teheti ezt meg, és mennyire elegem van már belőle. Neki erre mi volt a reakciója? Konkrétan fogott, és kitett a házból, majd rám zárta az ajtót. Egy szál pulcsiban, a hidegben, vagy tíz percen keresztül. :D És még nekem kellett bocsánatot kérnem... Vicc az a némber.
Ez az egyik legemlékezetesebb húzása, de sok ehhez hasonló volt még, szimplán csak azért, mivel ő a fejébe vette, hogy leteszi a jogsit meg elmegy fitneszezni, így sokszor megesett, hogy ránk hagyta a bőgőmasináit, míg ő élte a világát. Egy fikarcnyit nem érdekli senki más önmagán kívül, és a gyerekeivel is úgy beszél, hogy már nekem sül le a bőr a képemről (tegnap már ordítva közölte a nagyobbik, egyébként SNI-s gyerekével, hogy legszívesebben megölné mindkettejüket, de nem ritka a "földhöz csaplak", "megfojtalak" és ehhez hasonló rémes dolgok elhangzása sem...). A szüleinket mondhatni semmibe veszi, csak pénz- és kajaforrást, valamint az ingyenes lakhatás lehetőségét látja bennük. A gyerekei egész nap visítanak, ordítanak, ahogy körülbelül mindenki más is ebben a házban, mert ezeket a körülményeket ép ésszel már nem lehet kibírni. Gyűlölök itthon lenni, de a várost is, ahol lakunk, egyszerűen rühellem, mivel jóformán kihalt a lakosság, semmi program nincs közel s távol, maximum az öngyilkosságnak látom értelmét, annyira felidegesített már ez az egész szituáció. Ha valaki tud akár tanácsot, akár egy kevés vigaszt nyújtani számomra, írjon rám kommentben vagy privát levélben. Minden fajta segítségnek örülnék.
Végig olvastam. Értelmes lánynak tűnsz, és nagyon sajnállak. Ha most otthon élnék Magyarországon (jelenleg Angliában élek) akkor felajánlottam volna, hogy költözz hozzánk. Van egy üres szoba (jó mondjuk most az egész lakás üres), ott el lennél. Cserébe csak annyit kérnék, hogy becsületes maradj, és tanulj.
Nincs senki rokon akihez mehetnél?
45/N
Ezt még olvasni is rossz.
HA belegondolok, nekem már az az 1-2 lakótársam is fárasztó, vagy otthon a saját anyám, igaz felnőtt fejjel. Ez a helyzet se gyereknek, se felnőttnek nem egészséges, nagyon nem.
4-es válasz írója
Nagyon sajnálom. Nyílvánvalóan nem érdemlem meg ezt sem az öcséd sem pedig a nővéred gyerekei. Szerintem most már tényleg beszélned kellene valakivel aki tud is ez ellen valamit tenni például egy tanárral, barátnőd szüleivel, nagyszüleiddel; mert mi sajnos nem tudunk esetleg csak néhány tanácsot adni. Remélem minden jóra fordul mert megérdemelnéd.
Elvileg azt tervezi a legidősebb nővérem, hogy elköltözik albérletbe, de szerintem egy hét múlva könyörögni fog, hadd jöhessen vissza, nem bírná egyedül két gyerekkel. Egyébként rendkívül felháborítónak tartom, hogy mindezek után még neki áll feljebb; annyira sérült az önérzete, hogy minden kapcsolatot meg kíván szakítani a szüleinkkel, akiknek konkrétan a nyakán élősködött ezidáig. Anyu fejéhez is olyan förtelmes dolgokat vágott, hogy nekem ég a bőr a képemen, ha csak rágondolok azokra a megjegyzésekre...
Ma pedig sikerült beszélnem az öcsémmel, azt mondja, nem tört el semmije, de nagyon csúnya zúzódások borítják ott, ahol megverte a nővérem, és apámat is erősen hasbaszúrta a felmosófa végével. Fogalmam sincs, mennek-e látletet és feljelentést tenni a szüleim a legidősebb nővérem ellen, azonban reménykedem benne, mert ezt nem hagyhatják büntetlenül. Természetesen nem állítom azt, hogy a történtek háttere alapján tisztán fekete és fehér lenne az ügy, sajnos családunk feje vastagon sáros a dolgok ilyetén elfajulásában, de ezt elég bonyolult lenne most fejtegetnem.
Jelen állás szerint pénteken megyek haza, mivel a nővérem addig tud elszállásolni.
Szia, köszönöm az érdeklődésed. :) Valamennyire igen, mivel a nővérem tegnap sikeresen elköltözött, azonban nagyon úgy tűnik, nem óhajt leszállni rólunk. :( Mivel sajnos csak pár utcányira lakik, úgy gobdolja, ha másnak nem is, gyerekfelvigyázónak és ingyenbüfének még jók lehetünk. Alig tette ki a lábát a házból, máris megkérdezte, hogy ráérünk-e kedden vigyázni a gyerekeire... Kérdem én, ha egész héten papolt nekem meg egy másik nővéremnek, hogy mennyire gyűlöli a szüleinket, és minden kapcsolatot meg akar velük szakítani, akkor miért pedálózik a segítségükért? Egyszerűen szánalmas, amit művel, és bevallom, nem sok kedvem van tartani vele ezt az "érdekkapcsolatot". Megelégeltem a kétszínűségét és azt, hogy csak magára tud gondolni, másokra pedig csak egy eszközként tekint, amit felhasználhat a céljai eléréséhez, utána eldobja őket, mint egy taknyos zsebkendőt, enellett úgy alakítja az áldozat szerepét minden ilyen esetben, aztán a végén mindig kiderül, hogy ő volt a hunyó a történetben...
S bár a szüleink nem voltak soha sem mintaszülők, mindig támogatták a legidősebb nővéremet mindenben, ezért nem is értem, hogy mondhatta azt apánknak, hogy rá sem fog nézni, ha öreg lesz, és még a temetésére sem fog elmenni, de a kihasználás megy ezerrel. Csak abban tudok reménykedni, hogy előbb-utóbb lekopik majd rólunk, és többet az életben nem kell majd látnom azt a rusnya képét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!