Hogy nem képes valaki a saját gyerekét szeretni és egyáltalán nem törődni azzal, hogy a gyerekével mi van?

Sajnos, fájni mindig fog, esetleg enyhül kicsit. Jó hosszú idő múlva.

Az segít, ha találsz valakit, aki tényleg szeret, illetve gyereked lesz.

Az is segíthet, hogy nem vársz semmit, hiszen ismered, tudod mire számíthatsz. Tudom, így is lehetnek meglepetések. :(

Aztán gondolj arra, hogy nem akarsz beteg lenni. Nem szoktál ilyenkor érezni olyat, mintha a torkod, a szíved, vagy lelkedet marná, fojtogatná valami? Ha igen, akkor az betegséget okozhat idővel, tehát ne hagyd.

Eljön a te időd, és lesz majd aki szeret. Ne koldulj szeretetet attól, aki nem ad. Hagyd, ha menjen saját útjára.

Ha lesz majd aki szeret, + gyereked, akkor: Vigyázat! Ugyanazokat a hibákat nem elkövetni vele szemben!

Megpróbáltam magamban rendezni, ahogyan írod, de nem ment.

Akkor rájöttem,. hogy nem is kell, mert ez különböztet meg attól a szülőtől, aki nem tud szeretni engem.

Még mindig jobb érezni a fájdalmat, mint nem érezni semmit, ettől vagyok különb annál a szülőnél, akinek üres a lelke irányomban.

Honnan tudjátok,hogy nem szeretnek benneteket?

Azt saját emlékeimből tudom,hogy kamaszkoromban nem mertek semmit kérdezni tőlem,mert ugye mindjárt ugattam,hogy ne nyaggasatok...utánna meg én voltam felháborodva,hogy miért nem törődnek velem...holtt csak azt tették,amit kértem és várták,hogy észheztérjek.

Érzi azt egy gyerek.

Pl. ami nem kamaszkori dolog, hanem kicsi kortól indul, arra nehéz ráfogni azt, hogy a szülő nem tudja mit csináljon érzékeny korú gyermekével.

Persze,persze.Én is éreztem akkor,hogy engem utál mindenki.

A matektanár,mert egyest adott,a szomszéd néni mert beköpött hogy cigizünk a pincébe,anyám,mert letolt érte.A tesóm,mert másik csatornát akart nézni,nem amit én,sőt még a barátnőim 8s,mert nem akartak arra a koncentre menni,ahova én.

Aztán rájötem,hogy nem körülöttem kell forogni a világnak:-)