27 vagyok, eddigi életemet szeretném veletek megosztani röviden, a kérdést a végén teszem fel? Köszi ha van türelmetek olvasni.

Férfi vagyok, én anyám második házasságából az első gyerek vagyok, van egy öcsém, valamint egy fiú és egy lány féltestvérem anyu első házasságából, a lány a volt férjénél maradt akkoriban. Én sajnos tipikus az a gyerek voltam, akit ezek a kötekedős, kissebségérzetű emberkék, akár az osztálytársaim is ha olyanok voltak megtaláltak, és hát tudjátok kötekedés, gúnyolódás, stb stb. Mikor gimibe kerültem, egy hónapot bírtam koliba, vágytam haza végül is a rosszba, szal nemtom miért. Ekkor költöztünk el először albérletbe, de olyanba, ahol csak víz volt. Meg egy nagy hodály szoba. Ekkor anyám már nyugtatót és kedélyjavítót szedett, orvos álltal, és aki már tapasztalta, az tudja, hogy mennyire megváltoztatja személyiségét az embernek ezek a gyógyszerek. Nagy szerencséntlenségünkre anyánk összeismerkedett két férfival is, akivel hát szal értitek, abba a szobába csinálták este, persze nem egyszerre, csak két végén égette a gyertyát, és a legrosszabb az volt, hogy meg sem várták amíg elalszunk. És reggel így menjünk vonattal suliba meg ilyenek. Hozzáteszem olvastam itt cikket, hogy zavarja valakit hogy a szüleit hallja. sokan viccelnek velük, de hallgasd már végig akkor miközben anyád akár az apáddal vagy mással szexel, és akkor meglátom mi marad meg bennetek. Na erről ennyit. Egy idő után hazaköltöztünk, de verekedtek szüleim, szal elmentünk máshova megint az sem volt egy nagyon jó hely, így egy évre átköltöztünk egy se víz se semmi házba, csak egy cserépkályha volt benne. Egy régi parasztház volt, aholhátul egy alkoholista házaspár lakott. Ja, vizet négy háznyira a kútból hordtuk két literes flakonba, és a háznál ahol volt a kút iskolatársunk lakott. Szal gondolhatjátok.... 2000 -be onnan úgy egy évre egy már tökéletes házba költöztünk szerencsére, ott még külön szoba is volt. De ezek mellett én már első után sulit váltottam, de ott pokol volt az életem. Kifogtak engem, nem kell ragozni milyen gyűlölettel mentem minden nap suliba, ráadásul még az osztályfőnökünknek sem voltam kívánatos, mert "megzavartam az osztály rendjét" ő nem akart új diákot az osztályba. Sikeresen leérettségiztem egyébként, arra mindig figyeltem, hogy ne rontsam el az életem ilyen téren. sikerült eladni a családi házat, így mi is és apánk is vett egy házat magának, de mi egy faluban. Ugyanabban az évben meghalt nagyapánk, aki anyu mostohaapja volt, itt tudni kell, hogy mamánk csak a fiával törődött egész életében, anyuval alig alig, és mégis kivolt megkérve hogy lakjak kint egy tanyán? Hát persze hogy az, aki eddig levolt szarva, vagyis én. Három hónapot voltam kint, kútból mertük a vizet, fürdeni is alig tudtam, tévét nézni sem szívesen engedte, mert megszokta, hogy este volt bekapcsolva. Ezt meguntam, pont negyedéves voltam, ott volt a szalagavató meg minden. Anyám értem jött, és veszekedések után eljüttünk, nagybátyám aki közben meg elvált és pesten dolgozott, így haza kellett, hogy jöjjön, és ezért én voltam a szemét " köp" ahogy később részegen nekem állt egyszer. Pedig amit tudtam megtettem, nem vagyok köteles tanyán élni azért, hogy ő pesten építgesse az életét. Kérdezhetitek, hogy dehát anyunak is az anyja na igen, de anyu kilett zárva mindenből, merthát papa után az minden a fiáé. Anyu eléggé érdekes szeméyiség, megfogjátok látni a későbbiekben ahogy írom a dolgokat. Bátyánk eközben már játékmester volt, és ahog sokan járnak, ő is elkezdett munkaköre után gépezni, ami azt vonta maga után, hogy adóssága lett, nagyzolt a haverjai előtt, már tíz éve hatszáz ft borravalót adott a büfésnek, miközben nyolcvanezerért dolgozott. Nos hogy ugorjak a történetben, jelzálogot vettünk fel a házra, hogy a hülyeségét elrendezzük, sőt, mamánktól kicsalt háromszáz ropit, barátnőivel felszedetett több százezrkete, szóval élte a világát. Hozzáteszem, hogy sajnos epilepsziás, és állítólag egyik velejárója, a hazudozás meg azilyen dolgok. Érettségi után két év teknikusit elvégeztem, majd utána a főiskolát. Hat nyarat szó szerint végigdolgoztam, fizikai munkába, sőt, fősuli ideje alatt a diákhitelt felvettem, miközben otthol sem voltam, az árvaságit meg adtam az anyámnak oda, pedig zárójelbe megjegyzem úgy lett volna az igazságos ha..... szal értitek, mert amúgy öcsém meg a barátnője is nálunk laktak, ők meg semmit sem öt éven át. A nyári melóról meg annyit,hogy unokabátyám intézte el, és ahogy ez szokás, szemét volt velem, saját munkatársai akarták már megverni mert már ők unták ahogy aláz engem saját rokonom. A négy és fősuli sem volt egy álom, ott ismerkedtem meg első szerelmemmel, aki végül is hülyére vett, nagyon megviselt ez az egész akkor. Harmadikba összejöttem egy lánnyal, én voltam neki az első, a családja pedáns, rendesek, de aki volt már tiszta női uralmu családba az tudja, hogy ez rossz is lehet. Na én odakerültem dolgozni abba a városba, és hát náluk laktam, nem volt jó a munkahely, fizetést sem úgy kaptam, megromlott mégjobban a viszonyunk, később szakítottunk is. A jelenlegi helyezet úgy áll, hogy már egy éve állás nélkül vagyok, ami nyílván nekem a legrosszabb, az anyám meg ugyan ő nem veszi észre, pedig próbálom neki megmagyarázni, hogy nagyon szar ez nekem lelkileg hogy bánt, szal azt mondja, hogy nem akarok dolgozni, így hogy akarok megélni , amiben tudom, hogy igaza van, de mi a fenét csináljak, ha nincs lehetőség. Hogy a megspórolt pénzemből vegyek ki és induljak neki, hisz ő is régen " x évesen terhesen nekiinduult a világnak" Na de áldja már meg az ég. Az negyven éve volt, már más szelek fújnak, lehet, hogy akkor takarítóknt voltak melók, de az én szakmámba nagyon nagy fejletségünke kell lenni. Szóval ott állunk, hogy én a múltammal ne jöjjek, nem akarok dolgozni, ez van a családba, ja, meg mivel most öcsémék gyroszost vezetnek, és itt vagyok velük, fizetve a rezsi és az albi rám eső részét, anyu szemébe heréskedek rajtuk. És akkor ne bántson az élet? Nem értem azokat a szülőket akik azt hiszik, hogy egy fiatalembernek ez jó, hogy nincs munkája. De kevés pénzért meg félek elmenni, mert ugyan több mint a szoci, de ha kiraknak onnan, akkor egy év mire a munkaügyi foglalkozik az emberrel, addig meg az albit fizetni kell, na nem mintha erre akarok várni, csak próbálom magam fejleszteni angolból is pl amig találnék jó megoldást. A krédésem tehát az: Szerintetek megérdemlem én ezt, hogy eddigi szar élet után még saját családom is dumál, közben meg én vagyok az aki tett is eddig valamit legtöbbet , meghúztam, spóroltam, nem élősködtem, és én vagyok a here. Hm???? Mért ilyenek a szülők, hogy saját maguk miatt, mert ugye az van, hogy más mondja anyunak, hogy az ő gyereke pesten dolgozik meg már házas meg minden. Kit érdekel? Mért nem én, mi vagyunk neki a fontosak? Nekünk is ez az érdekünk hogy dolgozzunk tudjuk, nem jó ez nekünk sem így, de nem hiszi el. Én meg félek, hogy ez fog megmaradni bennem, és előbb utóbb megutálom, utána meg a lelkiismeret végig kísér majd. Úgy érzem annyi rossz után nem ezt érdemlem.

Ja, és még aput nem is említette, lejártamhozzá is, nem evett, bekómált, nem kapott az agya vért, így elfejeltette, hogy ő elvált, állandóank hívosgált, hogy menjek, menjek hozzá, suli melett lefele. Ő sajnos meghalt 2004-ben,