2 év járás után hogy szokás megosztani a bevásárlás költségeit?
Sziasztok. Azért irok, mert nem sikerül dűlőre jutnunk a párommal, hogyan oldjuk meg a bevásárlást. Kiváncsi lennék, mi a normális. Vele nem nagyon sikerül erről beszélnem, mert túl kényesnek érzi a témát, én pedig őszintén szólva nem tudom, hogy hogy fair. 2 éve járunk, fél éve együtt élünk. Ő szeret "minőségibb", drágább dolgokat venni (körözött, külföldi szalámi, savanyúságokat, francia sajtot stb.), mig én teljesen jól elvagyok tescos tartós kenyéren-vajon-parizeren, hosszú távon is, nem igénylem se a meleg kaját, se a minőségit. Viszont lényegesen nagyobb mennyiséget is fogyasztok, mint ő, ez is igaz. (80 kilós férfi, szemben az 50 kilós lánnyal, érthető)
Az volt az alap ötletem, hogy minden vásárlás végén felezzük meg a számlát, de ő sokallta, merthogy többet eszem, és bizony, ha már itt van a hűtőben, nem fogom megjegyezgetni, hogy ki vette, lehet, hogy beleeszek a francia sajtjába. A következő ötletem az volt, hogy akkor vásároljon mindenki saját magának, a hűtőt meg kettéosztjuk. Szó se lehetett róla, ha már egyszer együtt élünk, nem akar külön cuccokat. Maradna, hogy én fizetem az egészet, dehát az sem tűnik túl jónak, elvégre olyan dolgokat fizetnék (és később ennék), amiket én a magam elvei szerint direkt nem vennék meg, mert próbláok spórolni. Sőt, ha nem is sokkal, kb. 5.000 ft-tal többet is keres nálam a párom, akkor is én fizessek minden h*lyeségét?
Nálatok hogy működik ez?
Nálunk ez vált be a legjobban: van egy elkülönített "kajakeretünk", ezt nagyjából felezzük, illetve az ad bele többet, aki épp többet keresett.
A maradékot pedig ki-ki maga költi el (ruhára, konyhai eszközökre, bármire), és külön van megtakarítási számlánk.
Furcsa, hogy a barátnőd ennyire osztozkodik. Szerintem nincs azzal baj, ha ő fizeti a kaja felét, elvégre most egy pár vagytok, együtt és nem egymás mellett kéne élnetek. Hány évesek vagytok? Nem az van, hogy egyszerűen éretlen még az együttélésre?
Köszi a válaszokat-tanácsokat.
Mindketten 25 évesek vagyunk, és lehet igazság abban, hogy talán ő, talán mindkettőnk éretlenek vagyunk még ehhez. Fiatal vagyok még, szeretnék minél többet spórolni, hogy gyarapodjon a félretett pénzem és előbb-utóbb legyen esélyem saját lakásra.. Emellett nekem elképzelhetetlennek tűnik, hogy ne számitson a pénz, közös kassza legyen úgy, hogy én spórolni szeretnék, ő meg minél több ruhát meg "felesleges" kajákat :\
Elképzelem, ha mi is közös kasszán lettünk volna exemmel... (na most bele lehet kötni, hogy ezért (is) ex...)
A pénz legalább 80%-a az ő kajájára ment volna el, így gyakorlatilag én tartottam volna el őt.
Én vagyok a nő.
Soha nem volt ilyen problémánk. Ahogy összeköltöztünk, azóta közös kasszán vagyunk és annak örülünk, ha olyan dolgokat tudunk venni, amivel a másik elégedett. Mindketten hamarabb gondolunk a másik igényeire vásárláskor, mint a sajátunkra. Az anyagi helyzetünkkel természetesen tisztában vagyunk és soha egyikünk sem igényelt olyan dolgokat, amiket nem engedhetnénk meg magunknak. Amúgy meg teljesen mindegy, éppen melyikünk mennyit keres, minden közös. Sértődés soha nem volt belőle, annak örülünk, ha a másik örül.
Ja, mi is két éve vagyunk együtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!