Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy talán érdekes történetet szeretnék megosztani veletek. Elolvasod?
Hol is kezdjem. Talán megválaszolnám az egyik lehetséges kérdést amit nekem szegezhettek. Miért itt írom le? Ez egyszerű. Egyelőre senkivel nincs kedvem ezt megbeszélni aki közel áll hozzám, de mindenképp ki kell adnom magamból.
A történet azzal kezdődött, hogy megismertem egy aranyos, szimpatikus akkor még fiút. Ekkor 20 évesek voltunk, egymásba szerettünk. Bemutatott az anyukájának, aki az első adandó alkalommal mikor kb 2 perce kettesben maradtunk közölte mosolyogva, hogy az ő fiát senki nem veheti el. Köpni nyelni nem tudtam. A fiú lassan férfivá érett, legalábbis és naivan ezt hittem ( ennek jelentősége lesz) megkérte a kezem és elvett feleségül. Boldogságom csak az anyós árnyékolta be némileg. A fia előtt mézes mázasan beszélt velem, de mikor elfordult...azt nem kívánom senkinek. Nem tagadom, hogy ezek után én sem voltam kedves, de anyós közölte, hogy ezzel csak egyre mélyebbre ásom magam a fiától. Na és hát nem igaza lett? Közben született egy csodás lányunk is. Ekkor 6 éve voltunk házasok és anyóssal lett egy jó nagy vitánk azon, hogy mit főzzek vasárnap mikor üzleti útról hazajön a férjem. Nyilván nem ez volt a fő probléma, ekkor borult ki minden, a fia is részese volt a vitánk végének. Másnap elmentem beadni oviba a lányunkat aztán dolgozni. Mikor mentem haza egy papír fogadott, hogy elhagyott a férjem, szinte minden cuccát elvitte. Felhívtam, de anyós vette fel a mobilját és közölte, hogy a fiát választás elé állította, hogy vagy ő vagy én és gúnyosan közölte, hogy ő "nyert". Hiszen ez egy verseny volt, de buta én! Hát ezt közölte már a legelején. Kértem a férjem a telefonhoz, azt mondta nem akar velem beszélni a fia. Kérdeztem, hogy a gyerekkel mi lesz? Anyós azt mondta nem kell neki, hisz ők csak egymásnak vannak nem fér bele harmadik. 1 hete nem tudtam beszélni a férjemmel. Én csak ülök és nézek magam elé. Annyi motoszkál csak bennem : MI VAN?
Köszönöm, hogy elolvastátok.
hát sajnállak, nem kellemes, de amilyen stílusban leírtad, szerintem valahol te is röhögsz saját nyomorodon...Tényleg baromi nevetséges ez az egész. De figyelj, szerintem ne is foglalkozz a dologgal. Ha a pasi akar tőletek valamit, majd megkeres. Ha meg annyira hülye hogy mindent elhisz anyukának, akkor az legyen az ő baja. Remélem azért el tudod tartani a kislányodat egyedül is.
De most komolyan, férfi az ilyen a szemedben? remélem kiábrándultál belőle és nem siratod.
Ha normális a férjed, akkor rájön, milyen nagy hülyeséget csinált, és visszatér hozzád és a gyereketekhez. Egy anya pedig nem lehet ilyen önző, mint a férjedé... az ilyenektől felfordul a gyomrom.
Bízzunk benne, hogy napokon belül észhez tér a férjed, és minden rendeződik, és az a vén anyósbanya pórul jár.
De lehet, hogy személyesen kéne tisztáznod a helyzetet a férjeddel, mert most az anyja hatása alatt van (mossa át az agyát).
Erőt és kitartást kívánok ebben a kényes ügyben! És kívánom, hogy minden rendeződjön!
Köszönöm, hogy írtatok, aranyosak vagytok.
Most komolyan...ez már vicces! Igen, röhögök a saját nyomoromon, ez már bőven az a kategória! (:
Nem tartom férfinek, még mindig egy könnyen befolyásolható gyermek.
Odamenni minek? Annyira felesleges, nincs nekem mondanivalóm miután arc nélkül lelépett. A levelet ő írta.
Sírtam, de nem őt sirattam, hanem azért sírtam, mert nem tudom kezelni a helyzetet. Már nem is akarom.
Igen, el tudom tartani a kislányt, szerencsére olyan helyzetben vagyok, hogy nem érzem meg az ő jövedelmének kiesését. Legalábbis nem nagyon.
Ha hiszitek ha nem, még mindig nem tudom mit érzek. De azt tudom, hogy azért mert soha nem állt ki mellettem az anyjával szemben és azért, mert most ezt tette szerintem nem vagyok szívtelen ha meggondolván magát vissza akarna jönni én nemet mondanék. Én tisztában vagyok a hibáimmal, nem egyet elkövettem, de úgy gondolom akkor sem ezt érdemeltem. És az, hogy a kislány " nem kell" neki, hát ez megint olyan amit nem tudok hová tenni.
Szia!
Próbálj meg beszélni a férjeddel (pl. várd meg munkahelyénél mikor végez stb.). Kérdezd meg tőle, hogy mi lesz, ha az anyja már nem lesz, akkor egyedül akar-e élni, vagy a családjával, vagyis veletek? Ha nem tér észhez, akkor hagyd elmenni! Akkor megérdemli a sorsát.
A gyerekeddel meg próbálj beszélni, nehogy nagy lelki sérülések érjék.
Adri
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!