Egy talán érdekes történetet szeretnék megosztani veletek. Elolvasod?

Hol is kezdjem. Talán megválaszolnám az egyik lehetséges kérdést amit nekem szegezhettek. Miért itt írom le? Ez egyszerű. Egyelőre senkivel nincs kedvem ezt megbeszélni aki közel áll hozzám, de mindenképp ki kell adnom magamból.

A történet azzal kezdődött, hogy megismertem egy aranyos, szimpatikus akkor még fiút. Ekkor 20 évesek voltunk, egymásba szerettünk. Bemutatott az anyukájának, aki az első adandó alkalommal mikor kb 2 perce kettesben maradtunk közölte mosolyogva, hogy az ő fiát senki nem veheti el. Köpni nyelni nem tudtam. A fiú lassan férfivá érett, legalábbis és naivan ezt hittem ( ennek jelentősége lesz) megkérte a kezem és elvett feleségül. Boldogságom csak az anyós árnyékolta be némileg. A fia előtt mézes mázasan beszélt velem, de mikor elfordult...azt nem kívánom senkinek. Nem tagadom, hogy ezek után én sem voltam kedves, de anyós közölte, hogy ezzel csak egyre mélyebbre ásom magam a fiától. Na és hát nem igaza lett? Közben született egy csodás lányunk is. Ekkor 6 éve voltunk házasok és anyóssal lett egy jó nagy vitánk azon, hogy mit főzzek vasárnap mikor üzleti útról hazajön a férjem. Nyilván nem ez volt a fő probléma, ekkor borult ki minden, a fia is részese volt a vitánk végének. Másnap elmentem beadni oviba a lányunkat aztán dolgozni. Mikor mentem haza egy papír fogadott, hogy elhagyott a férjem, szinte minden cuccát elvitte. Felhívtam, de anyós vette fel a mobilját és közölte, hogy a fiát választás elé állította, hogy vagy ő vagy én és gúnyosan közölte, hogy ő "nyert". Hiszen ez egy verseny volt, de buta én! Hát ezt közölte már a legelején. Kértem a férjem a telefonhoz, azt mondta nem akar velem beszélni a fia. Kérdeztem, hogy a gyerekkel mi lesz? Anyós azt mondta nem kell neki, hisz ők csak egymásnak vannak nem fér bele harmadik. 1 hete nem tudtam beszélni a férjemmel. Én csak ülök és nézek magam elé. Annyi motoszkál csak bennem : MI VAN?

Köszönöm, hogy elolvastátok.