Miért van az, hogy valaki nem szereti a gyerekeket?

Egyetértek. nekem még nincs gyerekem, de ugyanezt mondom, mint a 22 L, hogy kössem fel magam, ha a gyerekem így fog viselkedni!

én nem voltam mintagyerek, de olyat sose csináltam, hogy jelenetet rendezzek az utcán és ordítva követeljem a boltban a legújabb autós rágót... ahogy nem is nyávogtam soha kényeskedve, nem majomkodtam.

nevelés kérdése az egész.

24 L

Én nem szeretem őket.

Minden egyes viselkedésük ellenszenvet vált ki belőlem, ami másnak aranyos, nekem nem, és csak a gyomrom fordul fel tőlük.

Hogy miért? Passz, így lettem összerakva.

Ez olyan, minthogy más nem szereti az állatokat pl. És igen, ez olyan, kézzel-lábbal lehet tiltakozni azzal a szöveggel, dehát ez egy ember, meg gyerek, nálunk így van, nem számít, hogy gyerek, ha undort vált ki, meg a többit.

Érdekes mód viszont az állatok elvarázsolnak, melengetik a szívem, és szeretgetném őket.

12:14

Én is ilyen voltam, amíg meg nem született a gyerekem. Ha nincs gyereked, szerintem ne hagyd ki, meg fog változtatni, majd meglátod.

Ahogy látom legtöbben nem az "alap" gyereket nem komálják hanem, hogy nincsenek néhányan normálisan nevelve. Ha már van akkor alap, hogy tiszteletet s normális viselkedést kell neki tanulnia, mert vagy kicsiként vagy soha. Én a totál idióta tiniket s felnőtteet se bírom( mert ők se lettek megnevelve anno gyanítom).

Úgy vagyok, hogy KIRÁZ A HIDEG ha a szemembe néz valamelyik mert mintha a vesémbe látna. (sok gyerek még ha értelmileg nincs is olyan szinten de érzelmileg nagyon inteligens s többet tud mint amit kinéznek belőle. Pl: A kisbaba is érzi mlyik ember szereti, melyik nem.)

Aztán lett egy tündéri kisfiam akivel összeszoktunk s elbűvöl. (másétól még mindig félek) Ha csak egy pillanatra is eszembejut, hogy 5percel késöbb cseréljem ki a pelust amiben kényelmetlen neki akkor már hatalmas lelkiismeret furdalásom támad mert egy érző védtelen lény aki tőlem függ s ez az én felelősségem. De a határokat betartatom vele mert kell egy biztos háttér hogy ne legyen olyan köpködös idióta mint a tvben.

Én a normális gyerekeket se szeretem.

Ez van, nem marad ki semmi az életemből. (ami nekem(!!!) szükséges persze)

Lehet mondani, hogy megbánom, meg ha sajátom lenne, blabla... De ha ránézek egy kisbabára, csak az undor önt el, semmi olyan érzésem nincs, mint nektek. Ha változok változok, ha nem nem. Nem fogom erőltetni, ami nem jön magától, senkinek se érné meg.

(Én meg legalább belátom ésnem szülök gyereket, akit utána halálra vernek a szülei és csak ordibálnak vele)

A szülők védelmére kelve meg: annyi neveletlen, mocsok osztálytársam volt anno, drogoztak, fűvel-fával szexeltek, és a szüleik pedig normális, rendes emberek voltak. Ennyit a nevelésről. Nem egy óvodatársam is úgy elment a negatív irányba... Én meg rossz példákat láttam, látok otthon, mégis egy rendes, tisztességes ember lett belőlem.