Gyerekvállalás ti mit tennétek?

Tudom,hogy sokan a fél kezüket oda adnák egy ilyen férfiért én mégis tanácstalan vagyok. A helyzet az, hogy az exemmel akkor szakítottunk,amikor a pici 8 hónapos volt. Kaptam egy akkora pofont,hogy beestem a kiságy mellé és nem akartam megvárni a következőt.Viszont azt megelőzően is számos kimaradása volt, ivott, kimaradozott, tehát olyan voltam mint egy egyedülálló anya,azzal a különbséggel,hogy egy felnőtt emberre is főztem,mostam aggódtam a számlák miatt. Hiba volt egyáltalán belemenni,de ezen már csak annyit tudtam segíteni,hogy elhagytam és a saját lábamra álltam.Viszont azokban azidőkben pont emiatt iszonyatosan kiszolgáltatottnak, nőietlennek és értéktelennek éreztem magam.A lányom most 6 éves, a jelnelegi párom pedig nagyon szeretne egy közös babát is.Folyamatosan mondja,hogy nincs okom félni, vele másképp lesz majd minden. Valahol nagyon vágyom rá és 31 évesen túl sokáig sem szeretném már húzni,de valami mégis blokkol. Anyagilag nehezebb lenne ezért visszaflessel az az időszak,amikor ugyan így voltam, félek,hogy megint rámtör az elhanyagoltság érzése stb. Az eszem és a szívem veszekszik egymással, hiába a szív óhaja egy baba, az eszem tudja,hogy van a karón varjú és megmondom őszintén, ha elítéltek is miatta: félek ebbe belevágni.Ő sem erőlteti, de látom rajta,hogy ezzel nagyon boldoggá tehetném...dehát ez egy születendő gyermek életéről és nem utolsó sorban rólam is szól.

Válaljam be? és majd az idő megválaszolja, vagy amig egy szemernyi kételyem is van inkább hagyjam?forduljak szakemberhez? vagy? köszönöm előre is